Mivel teszitek könnyebbé, hogy ne hiányozzon exetek?

Öszintén mi decemberbe mentünk szét immáron 3 honapja. Az elsö 2 honapba folymatason szaladtam utána . Mindig vissza utasitott és megalázott és egyre csak rosszab lett. Mint kiderül a családja és a barátai uszítják ellenem . aztan kiderül 1.5 honnap lett neki egy másik fiu . Aztan minden honnan letiltott hogy ez neki sok már nincs rám szüksége.

1. Az elsö 2 honapba nem volt életkedvem csak ugy voltam és azon gondolkoztam mit rontottam el . És hogyan szerezzem vissza ! aztan rájöttem ha már van má is teljesen mind1 ha ö nélkülem boldog akkor járja a maga utját .

2.Nekem az segitett hogy mélyen magaba néztem mit ronotottam el . És felyben "megjavitottam a kapcsolatot"

3. Azota rendszeresen sportolok és olyan dolgokat csinálok amire nem volt idöm elötte.

4. Szeretni még szeretem de már nem ugy. Már nem lenne olyan mint régen . Ha esetleg ujra kezdenénk nem lenne meg az a bizalom mint elötte mert csak ugy eldobott és neki egyböl lett más. Örülök neki hogy most történt és nem akkrok amikor már családott alapitottunk nem ö volt az igazi.

5. Még nem kell 3-4 honap egyedül utána szerintem képes leszek uj kapcsolatot kialakitani.

Nekem sincsenek barátaim vagy nagy társaság de szerelem megtalál ahogy eddig mindig szoval nem kell szomorkodni .

6év vele / 26/F

Én naplót kezdtem el írni az érzéseimről, és nagyon sokat segített. Az is segíthet, ha neki írsz levelet, mégsem küldöd el, hanem rituálisan megsemmisíted.

Habár én szakítottam, attól még megéltem, amit te is leírsz. Olyan volt, mintha kitépték volna a lábam alól a talajt, az eddigi világképem, illúzióim összeomlottak. Pedig legbelül tudtam , hogy a közös jövőkép reménytelen, hiszen engem sokkal jobban érdekelt, mint őt. Sajnos ő belekényelmesedett a kapcsolatba... Így utólag úgy látom, hogy neki egyszerűen jó volt, hogy otthon lakik, az anyja főz, mos, takarít rá, hétvégén meg ott vagyok én, aki szeretkezéssel várja. Nem is akart ennél többet.

Nem tudom, mikor történt a szakítás, de ha viszonylag friss a seb, és hosszú ideig tartott (mi 5 évig voltunk együtt), akkor természetes, hogy ramatyul érzed magad. Ne félj, fel fogod dolgozni. Ebben az állapotban tudom, hogy nem sokat segít, de jobb lesz, hidd el.

2-es vagyok.

Nem vagyok erős, a mai napig siratom őt, sajnos.

Tudom, hogy a gyakori népe valószínűleg nekem esik a kijelentésem alapján, de az én exem nárcisztikus, ez teljesen biztos a viselkedése alapján és a bennem okozott károk alapján. Sajnos elég későn ismertem fel, 6 év után, amikor szakítani akartam, de ő "nem engedett". Onnantól kezdődött a se veled, se nélküled hercehurca, a lelkiterror, a pozitív - negatív periódusok váltakozása. Nem is részletezem, eltértem a tárgytól. Szóval baromira nem vagyok erős, egy roncs lettem, de mit tudok tenni? Semmit. Próbálok tájékozódni a témában, lefoglalom magam sporttal, barátokkal. Próbálom újraépíteni magam és erősödni. Azt érzem, amit te. Rengeteg közös emlék. Rengeteg hely, élmény, amit együtt megéltünk, bejártunk. Nincs olyan pontja a városnak és annak az x kilométeres körzetében, ahol ne jártunk volna számtalanszor. Rengeteget kirándultunk. Minden rá emlékeztet, pedig hónapok óta elment. Mikor már azt hiszem, hogy kicsit jobban vagyok, visszatért az életkedvem, akkor érkezik egy ártalmatlannak tűnő sms egy ismeretlen telefonszámról, amiben annyi áll, hogy : csak tudni szeretném, minden oké veled, jól vagy? Én hülye meg eddig mindig reagáltam, mondván, már jól vagyok, mi baj lehet belőle. Hát, hatalmas bajok vannak belőle, mert mindig visszaesek a depis fázisba, amikor megmondom neki, hogy nem szabad beszélnünk. Újabb és újabb szakításként élem meg ezeket, hogy na mostmár TÉNYLEG soha többet nem hallok felőle. Persze, havonta ezt hiszem, mert újra felbukkan. Legközelebb már nem szabad reagálnom, mert magamat hátráltatom ezzel. A legszebb az egészben, hogy már van valakije, és mégsem hagy. Itt visszakanyarodnék oda, hogy ő beteg egyszerűen. Nem viseli el, ha nem kapja meg a figyelmem. Mindegy, nem akarom teleokádni a kínommal a kérdésed. Csak tudd, hogy sokunknak nehéz. Tényleg csak az idő segít, kikerülni ezt a folyamatot nem lehet. És biztos vagyok benne, ha te egy egészséges emberrel voltál együtt, aki hagy téged szépen csendben élni az életed nélküle, akkor sokkal hamarabb jobban leszel és kihevered, mint én!

Úgyhogy fel a fejjel, lesz még jobb is! :)

#7 Pedig manapság sajnos nem túl ritka ez a zavar. Már az ókori görögök is észrevették, hogy létezik a jelenség, sőt, még Ekhót is mellé rakták, aki a mai kodependensnek felel meg. Mostanában viszont a nevelési stílus is elősegíti, hiszen sok szülő nem neveli érzelmileg a gyerekét, inkább a kezébe nyom valamilyen drága játékot. Ráadásul eleve individualista társadalomban élünk. Szóval én hiszek neked, hogy exedben a kelleténél több nárcizmus van.

Ha viszont olvastál a témáról, akkor biztosan találkoztál a traumakötés fogalmával. Sajnos abban vagy, és a folyamatos megkeresései tovább táplálják ezt a "függőséget". Ám biztos vagyok benne, hogy ez már nem szerelem a részedről sem. Egyébként nagyon ismerős, amit írsz. Amikor szakítani akartam exemmel, ő sem engedett el, folyamatosan kérte, hogy beszéljük meg, ígérgetett, de már sajnos nem tudtam neki hinni. Nálunk is egy se veled, se nélküled vette kezdetét, és nagyon nehezen szedtem össze az erőt, hogy kilépjek belőle. Bár ezt egy újabb, minden eddiginél bunkóbb beszólása is elősegítette.