Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan kell ilyenkor szakítani? (Lent, rövid)
Nagyon szeretjük egymást, de minden kis apróságon összeveszünk, megsértődünk, ő a legeleje óta, azt mondta mindig, hogy ez kezdeti összeszokós rész, de nem hogy elmúlt volna, én is ilyen lettem... :(
2 év után ott tartunk, hogy most mar folyamatosak a “szakítások”, mindig elmondom hogy kicsit lehetne kedvesebb hozzám de ez sokszor egy napig nem sikerül.
De tényleg szeretjük egymást és a szex is tökéletes.
Viszont ahhoz hogy a mindennapjaink nyugodtabbak legyenek, nem tudunk hozzárakni eleget. Ha mondom neki hogy legyen vége, akkor foggal-körömmel kapaszkodik, hogy nem tud létezni nélkülem. Így vagyon nehéz :(
Nem hiszem hogy valaha is változni fog ez a dolog, hogy ne legyünk pukkancsok.
Ahhoz szakítani tudj, biztosnak kell lenned ebben a döntésedben.
Ahogy kivettem a soraidból, te egyáltalán nem vagy ebben biztos.
Szerintem gondold át, állíts f érveket és ellenérveket.
Ha pedig biztos vagy benne, akkor szakíts vele. Nem fog tudni mit csinálni ha látja hogy ez mostmár nem ,,vicc".
Egyszóval ha komolyan gondolod, légy biztos a döntésedben és állj elé vele. Látja fogja, hogy nem érdemes már vitatkozni, mert 100%-ig kiállsz a döntésed mellett!
(Ha gondolod írj privátot, szívesen meghallgatlak)
Nem tudom,hogy együtt éltek-e. Ha nem, esetleg ha összeköltöztök van esély arra,hogy másfelé is terelődik a figyelmetek, lesznek közösen megoldandó feladataitok, kevésbé koncentrálódtok az egymás közötti apróbb vitákra/sérelmekre.
+ ha gyereket terveztek a gyerekvállalás/gyereknevelés is más irányba viheti a kapcsolatotokat.
Szerintem azt kell felmérnetek,hogy jelentősebb kérdéseket mennyire tudtok megbeszélni, megfelelő-e a kommunikáció köztetek,hajlotok-e kompromisszumra.
Ha igen, érdemes továbbvinni a kapcsolatot.Ha viszont ezek sem működnek "csak" az érzelem nem tart össze Benneteket hosszabb ideig.
A másodiknak igaza van abban, hogy érdemes együttélni, meglátni, úgy milyen.
Azonban babát csak akkor vállaljatok, ha már fixen megoldódott a probléma.
Köszönöm a válaszokat! 👍
Elnézést hogy csak most válaszolok.
Nagyon jól estek a válaszok, és teljesen igazatok van mindenben.
Én 24, a barátom pedig 29.
Az a helyzet, hogy igazán tényleg nem döntöttem el, mert nagyon szeretem és ezt az érzést nagyon nehéz leküzdenem. De sajnos egyre inkább úgy áll hozzám a párom, hogy be kell ismernem magamnak, nem én kellek neki. Ő is beismerhetné, úgy könnyebb lenne neki is és nekem is. Utoljára mikor összevesztünk eljátszotta, hogy maradjak nála velem akar lenni. Gondoltam persze felejtsük el, nála maradtam egyszerűen minden baja volt, hogy az ágy közepén fekszem (mindig ott fekszem mert van egy lyuk és oda ő nem megy, de csak így tudunk összebújni), hogy matatok, hogy hogyan teregetem a pulcsijait stb. Unoztunk kicsit, mikor egyszer én nyertem örültem neki, (kb ennyi történt: iggen végre:))) és mondta hogy idegesítően önimádó vagyok. Kicsit úgy éreztem engem akar hibásnak kihozni valami miatt.
Remélem nem gond, hogy sztoriztam, de kicsit tönkre mentem :( Egyszerűen nem tudom mi a baj velem... Mit rontok el.
A párterápiát mondtam amúgy neki, de minden hasonlótól távol tartja magát. Pedig lehet nem sokon múlna ez a sok kis vita, csak nem jövünk rá mitől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!