Szakított velem a barátnőm. Azt mondja lelki problémái vannak ő sem tudja mit akar az élettől, nincs megelégedve magával és idő kell neki. Mit jelent ez hogy idő kell neki? Mire kell idő? Miért én iszom meg a levét annak hogy lelki bajai vannak?

Kérdező, kezet foghattok az exemmel. "Miért én iszom meg a levét annak hogy lelki bajai vannak?" Milliószor elhangzott ez a mondat is, maximum másképp fogalmazott, de a lényege ez volt. Hasonló, mindenféle empátiát mellőző katyvasz - oké, hogy én rosszul vagyok, de nehogy már azzal neki foglalkozni kelljen.

Leírom, milyen kontextusban is elhangzott, mert itt sokan hibáztatják megint a nőt, hogy "jaj, csak mással akart lenni". Egyáltalán nem biztos, hogy van a láthatáron másik pasi. Persze lehet, de nem törvényszerű, hogy legyen. Mentális problémákkal élek együtt, de teszek ellenük, és nem árulok zsákbamacskát. A volt párommal is őszinte voltam, és ő ennek ellenére vállalta a kapcsolatot. Decemberben viszont olyan dolog történt, ami a stabilabb lelki világú embereket is megviseli, mégpedig az egyik szeretett családtagom kórházba került. Az állapota kritikus volt, az életéért küzdött, és tudtam, hogy bármikor megcsörrenhet a telefon, hogy nincs tovább. Ekkor persze, hogy szerettem volna hozzábújni a páromhoz, megértést kapni tőle, de ő erőltette a szexet. Minimum az orált. Gondolhatjátok, abban a lelki állapotban mennyire tudtam elengedni magam, és a végén még én voltam a rossz neki, amiért látszott az arcomon, hogy nem élvezem, és ŐT BÜNTETEM A LELKI PROBLÉMÁIM MIATT. Nem tudom, ebben hol volt a büntetés...

Idő azért kell, mert bizonytalan. Én is úgy éreztem, hogy egy kis külön töltött idő új életet lehelhet a kapcsolatunkba, de utána csak még rosszabb lett. Ilyenkor azért mondják az időt, mert még szeretnek, ragaszkodnak, reménykednek, de racionálisan valahogy felfogják, hogy csak szenvednek a kapcsolatban. Még én is nap, mint nap gondolok az exemre, hiába én szakítottam vele. Hiányzik, de tudom, ha vissza is mennék hozzá, akkor sem lenne jobb a kapcsolat... Sőt, rosszabb lenne, mert akkor még biztosabbnak érezne, és még többet megengedne magának.

Ő sem tudja, mit akar az élettől, nincs megelégedve magával - visszakérdezek. Voltak közös céljaitok, terveitek a jövőre nézve? Például eljegyzés, esküvő, közös háztartás, esetleg háziállat, gyerek, bármi? Ha voltak, mindketten egyformán tettetek érte? Például exemmel nehéz volt a jövő témáról beszélni, és már tudom, miért. Neki nagyon kényelmes volt az anyja mellett (hiába hangoztatja, hogy utálja, és meg tudná ütni), hétvégén meg várta a biztos p*nci, vagyis én.

Az is lehet, hogy a volt barátnőd amúgy tudná, mit akar az élettől,de veled azokat a célokat nem tudja megvalósítani, és úgy gondolja, hogy külön jobb. Jelenleg én attól félek, hogy örökké egyedül fogok maradni, de tudom, hogy a kapcsolatban sem lehettem volna boldog, hiszen a tavalyi évet kb. végigszenvedtem mellette. (Voltak azért szép pillanatok is, de egyre kevesebb.) Igen, próbáltam megjavítani, ezerszer beszélgettem vele erről, de akkor vagy a fejemhez vágott valamit, vagy tett egy üres ígéretet.

Kérdező, nem ismerlek titeket, de én azért szívesen meghallgatnám a volt barátnőd szemszögéből is a sztorit. "Miért én iszom meg a levét annak hogy lelki bajai vannak?" Ebből a mondatból nekem nem pont az empátia süt le. Ha a kapcsolat alatt is így álltál hozzá, már meg is van, miért nem akar veled lenni.

Azt pedig felejtsük már el, hogy egy nő csak akkor szakíthat, ha másik pasi kell neki. Nekem sincs senki a láthatáron. Nyilván benne van, hogy örülnék, ha megtalálnánk valakit, akivel harmonikusan, KÖLCSÖNÖSEN működik a kapcsolat, és lehet együtt tervezni, de ez az ember talán sosem jön el. Akkor maximum cicás néni leszek, de nem leszek olyannal, aki folyton fájdalmat okoz.