Ő szakított, mégis kiborult, hogy megtudta, mással vagyok. Szerethetett akkor még?

Bevallom tényleg gyors a tempó, de mentségemre szóljon, hogy foggal körömmel ragaszkodtam a kapcsolathoz, sírva könyörögtem, hogy ne hagyjon el. Ő mégis szívtelen módjára egyedül hagyott az albérletünkben amit egyedül nem is nagyon tudok fizetni... Mindegy. 4 évig voltunk együtt, az indok a szakításra csak annyi volt, hogy elege van belőlem, valami elmúlt. Én mindvégig szerettem őt.

Szakítás után minden ismerősnek hencegve mondta hogy ő otthagyott engem, pedig én pitizve kértem hogy maradjon. Hogy milyen szánalmas semmirekellő hát ... Nem akarok csúnyákat írni... Vagyok. Ő amúgyis mindig hencegett velem mert sok haverja szerint én túl jó nő vagyok hozzá képest, mármint kinézetre, és lehet most is ez van a dologban, hogy neki az egoja nagyobb hogy ő dobott engem.

Hát ne tudjátok meg, hogy mennyire szenvedtem. Viszont mégis mintha sors akarta volna egy fiúval megismerkedtem, akinél már nem éreztem fájdalmat, és lehet gyors, de már találkozgattunk is egy párszor.

3 hét telt el a szakítás után, és rám írt a haverja. És gondoltam, hogy bármit mondok, az exem visszahallja, tehát odaszúrásként én megmondtam neki hogy azt hiszem most megtaláltam az igazit, szerelmes vagyok, imádom a srácot.

Nem telt el 10 perc :D és már az exem mint egy idegbeteg írt nekem, hogy komolyan ennyi volt 4 év? Ennyit jelentettem nekI??? És akkor most megint nem akarok csúnyákat írni, milyen szemét féregnek elmondott :D és letiltott mindenhonnan. De utána még a haverja írta hogy nagyon kiborult.

Szerintetek akkor még mindig szeret? Vagy csak az ego? Nagyon friss a szakítás még, én ezzel a fiúval mégis úgy érzem, hogy tovább tudnék lépni. Viszont az a fájdalom amit okozott nekem az exem mikor elhagyott, pedig semmit nem ártottam neki.... Kicsit azt remélem, hogy ezzel sikerült odaszúrnom és most kicsit fáj neki.

Ti hogy gondoljátok? Ilyenkor azért elgondolkodnak a férfiak, hogy mit veszítettek? Én még nem voltam hasonló helyzetben, úgyhogy csak reménykedni tudok, hogy igen...