Ha valami nem működik, miért ragaszkodok hozzá? Neki is ennyire rossz lehet?

Pedig az elsőnek sanos valahol igaza van. Lételemetek a dráma a kapcsolatban, ez éltette az egészet. Semmi harmónia. Te meg ragaszkodsz hozzá, mint drogos a cuccához.

Majd idővel jobb lesz, de fogadd el, hogy ez a kapcsolat egy kalap kaki volt. Csak nyomorba döntött. Inkább tanulj belőle, mert van mit. Egy jó kapcsolat nem attól jó, hogy hatalmas fent-ek vannak és hatalmas lent-ekkel tarkítva, nem ettől izgalmas a kapcsolat. Ha egyszer lesz szerencséd egy kiegyensúlyozottban lenni, akkor majd rájössz, hogy 6 évet totálba kidobtál az életedből a kukába.

32N

Hasonlóan éreztem magam 7 év után. Ne is fogadd vissza. Előbb - utóbb valamelyikőtök teljesen belefárad. Én is visszaengedtem még az exem, amikor nem kellett volna már.. 3 hónap után rájöttem, hogy megcsal. Kár volt már erőltetni, így mégegyet belém rúgott. Azóta meg nézegethetem suttyomban az új nővel készült közös képeket, mert persze azonnal összejöttek. Számomra is felfoghatatlan, hogy ő hogy nem érzi azt, amit én. Neki miért nem hiányzom?

Aztán 1x megkeresett szakítás után és kezdeményezte, hogy legyünk jóban. A történtekre való tekintettel elhajtottam. Azóta nem keres, nem tudom, gondol-e még rám, vagy azzal a lendülettel végleg lezárt mindent.

Sajnálom, valószínűleg hosszú és nehéz út áll előtted is, de semmiképp se keresd és ne nézegesd őt megszállottan, mint én, mert akkor sosem lesz vége.

Már a héten egész jól voltam, de persze eszembe jutott és gondoltam ránézek az egyik közösségi oldalon. (egyébként le van tiltva, inkognitó ablakból nézegetem, szánalmas) és hát pofán vágott a közös profilképük, úgyhogy megint összetörtem kicsit. De meg is érdemlem, mert qrvara nem kellene már őt nézegetnem...

Habár nem teljesen így voltam, vannak közös pontok. Később kiderült, hogy az összes családom csak miattam tűri meg a bunkó, fellengző stílusát. Nekem mást mutatott, nagyon sokáig figyelmes és törődő volt, ezért nehéz elengedni. Viszont az utóbbi időben nekem is kimutatta a foga fehérjét, és végül kimondtam a szakítást.

Nagyon nehéz. Borzalmasan vagyok. Fáj. De tudom, hogy csak tudatosan léphetek túl, és nem szabad gyengének lennem. Az pedig nem igaz, hogy a dráma éltet minket. Eleinte harmonikus volt a kapcsolatunk, ő nagyon figyelmes volt velem szemben, ezért szerettem bele... Aztán amikor már biztosnak érzett, a kisujját sem mozdította többé, belekényelmesedett a kapcsolatba, és elkezdett nekem parancsolni. Engem bántott a dráma, de közben ott voltak a régi, jó emlékek, amelyekben a világ legtörődőbb pasijaként szerepelt...