Volt már akinek sikerült visszacsábítania exét ?

Nem, nem igazàn erőlködtem ilyenen.

A legtöbb egy olcsó ribi volt, akinél meg elgondolkoztam ezen, ő meg simàn tovàbblépett.

Én is vissza akartam szerezni minden áron, de miután kielemeztem a kapcsolatunkat, már nem fogadnám vissza.

Gyakorlatilag mindent egyedül csináltam, nem segített be semmibe.

Én hülye meg olyan szerelmes voltam, mint egy kamasz gyerek.

Isten ments, hogy vissza akarjon jönni!

Bár a kedvessége 7 éven át csodálatra méltó volt, a szakításunk után viszont már rá sem lehetett ismerni.

Tetkót csináltatott, szórakozik, a gyerekével meg nem foglalkozik.

Bizony, konkrétan 1 éves melómba telt (és én vagyok a lány) viszont emberileg nagyon lerombolt. Elviselni a folytonos visszautasítást, éjszakákat nem aludni, hogy hogyan is tudnám visszacsábítani... Én komolyan a fejembe vettem, telefonban konkrét tervet is írtam, a megszállottja lettem... Viszont a pasi nagyon toxic volt, el kellett viselnem hogy élvezi a helyzetet, más csajokkal kavart amiről be is számolt mert ugye én csak "barát" voltam... a sok sírás, szenvedés, összezavarodottság. És tök gáz, hogy akkor fogadott vissza mikor 1 csettintésre adtam neki "kölcsön" fél milliót. De nem bántam mert boldog voltam hogy megkaptam őt. Majd kellett egy jó fél év mire rájöttem hogy nem érte meg. Mikor szakítottunk törtem zúztam, ő nem értette miért vagyok kikészülve.... Ő nem tudta hogy beteges módon próbáltam őt visszaszerezni, miközben a saját magam ellenségemmé váltam, kb duplán áldoztam be magam érte... De én ezt soha senkinek nem mertem elmondani, hogy 2019 decembertől 2020 szeptemberig hány álmatlan éjszakát okozott nekem, és érzelmileg mennyire megterhelő volt a küzdés, és hogy nem tudtam elengedni.

SOHA többet!!!!! nem süllyedek ilyen mélyre. Még akkor is ha elértem a célom. Az ilyen nem helyes, nem szabad...

Ha nem látod a másik emberen az érdeklődést, nem szabad belebolondulni. Mert még sérültebben fogsz kijönni belőle.

Volt... De az 5-ös válaszolóhoz hasonlóan, megbántam.

Én 4 hónapon keresztül reménykedtem, futottam volna utána. Ebben ő is partner volt. Ha éppen nem kerestem pár napig, hát keresett ő. Érdeklődött, mintha misem történt volna. Másnap meg elkuldott a pitsába, hogy ő hónapok óta mondja, hogy nem kellek neki. Aztán alja módon szexszel próbálkoztam, hátha arra ugrik. Nehogy már ne nekem legyen igazam, nehogy már ne legyen hajlandó találkozni velem. Na, ez bejott, mert egyből elkezdett érdeklődni, van-e már más, voltam - e azóta mással. Aztán egyből hiányzom, egyből szeret és összejöttünk újra. Bár már akkor is negatív érzéseim voltak, kár, hogy nem hallgattam rájuk. A hónapok alatt ő magától azzal jatszadozott, hogy van valakije, nincs valakije. Tiszta ideg voltam. Nem értettem, miért bánt szándékosan engem ilyenekkel. Amikor azért szakítottunk, mert ő "semmit nem tud tenni most egy kapcsolatba". Az vígasztalt, hogyha lenne neki más, nem foglkozna velem. Nos, néhány hónapig folytattuk. Sz.r volt, de mégis nyugodtabb voltam, hogy visszakaptam őt és vele lehetek. Közben pedig baromi bizalmatlan voltam már, akarva-akaratlanul. A gyanúm pedig beigazolódott, mert rájöttem, hogy ismerkedni kezdett mellettem. :(

Akkor szakítottunk, azóta az új nővel vam, akitől állítása szerint "nem akar semmit", mert ő egy érzéketlen szörnyeteg. Szakításkor még neki állt feljebb, rengeteg csúnya dolgot vágott a fejemhez és felháborodva elviharzott. Összejött a csajjal, rögtön elkezdtek szerelmes képeket posztolni. A szívem beleszakadt. Letiltottam mind a kettőt. De azért karácsonykor még volt pofája boldog karácsonyt kívánni. Majd eltelt másfél hónap és megkeresett, hogy ő mennyire megbánt mindent. Örökre fontos ember maradok az életében. Mindig szeretni fog. Én voltam élete párja. Sajnálja. Van-e már valakim? Túl tudtam - e lépni? És hasonlók. Na, akkor véglegesen elküldtem melegebb éghajlatra és megfenyegettem, hogy ha nem hagy békén, megkerem az új nőjét, hogy szóljon már neki, hogy engem hagyjon békén. Azóta csönd van. El sem hiszem azóta sem, hogy amennyi szép évet lehúztunk együtt, milyen mérgező szar lett a végére..

Soha többet nem alacsonyodom le ennyire. Azóta is próbálom osszeszedni magam, az apró kis megmaradt önbecsülésemmel együtt. :(