Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális érzés, hogy megutáltam magam és az életemet?
7 éves kapcsolatnak elég csúnya vége lett. Albérletben laktunk, anyagi helyzet szempontjából egyik napról a másikra otthagyott engem a sz..rban.
De nem is ez a lényeg, hanem a fájdalom. Első kapcsolatom, már a kezemet is megkérte. Nem követtem el nagy hibát egyszerűen nem bírt már elviselni, bármit csináltam minden idegesítette. Valóstínűleg már nem szeretett. Elhitette velem hogy egy rossz ember vagyok, pedig én a szívem lelkem kitettem neki. Most 2 héttel a szakítás után olyan képeket rak ki ahol azzal a csajjal vannak közös programon, akin 2 éve megy a veszekedés, hogy "csak barát".
Mindegy viszont eléggé ijesztő dolgokat érzek. Nincs kedvem sehova se menni, mert 7 év alatt már minden helyhez köthető egy emlék de komolyan mindegyikhez. A munkahelyemre nem akarok bemenni, hihetetlenül nehéz amúgyis a nyomás, mert eléggé stresszes a melóm. De attól is megőrülök ha itthon ülök. Vannak pánik érzeteim, hogy nincsenek barátaim, pedig sokan akarnak segíteni, mégis egyedül érzem magam. Nem azt mondom hogy öngyilkos akarok lenni, mégis érzelmileg kilátástalannak látom most, hogy én ebből egyedül felálljak... Gondolom ilyen lehet a gyász is, de mégis másabb mikor egy társad úgy lép ki az életedből, hogy ő nem akar veled lenni, és pótolni akar. Szerintem ezt kicsit nehezebb feldolgozni.
Teljesen kétségbe vagyok esve, olyan sokat szenvedtem miatta, mert a 7 év alatt nem egyszer szakítottunk, de mindig maradt egy kis remény, de már azok is nehezek voltak, de ugye mindig vége lett azzal hogy visszakaptam. Most nem lesz ilyen és félek hogy depressziós leszek, én nem akarok boldogtalan lenni.... De nélküle egyszerűen nem megy semmi... Iszonyúan fáj minden, akkora pofonként élem meg ami rendesen a padlóra küldött, nem részletezem, hogy miért. Lelkileg most egy roncs vagyok és már azért is egy semmirekellőnek érzem magam, mert kapcsolat alatt mindig azt akarta elhitetni, hogy mindenért én vagyok a hibás. Holott annyira szerettem, hogy az életem értelme volt. Kb térden állva könyörögtem hogy ne hagyjon el. Mégis arrébb lökött és elment.... Folyton csak sírok. És nem hiszem hogy bárki másnak kellenék ezzek a személyiséggel, sokan mondják hogy szép vagyok, de nem tudom elhinni hogy ezek után valaki a belsőm miatt velem maradna...
Nyugtassatok meg légyszi hogy más is érzett már így és túltette magát rajta. Kezd már a fizikai egészségemre is rámenni, egyszerűen nem tudom felfogni hogy nincs már többé nekem...
válasza:Amit leírtál, az alapján egy megcsalt a másikkal. Azért viselkedett így, hogy ezzel igazolja, miért érdemled meg, hogy megcsalt. Téged tesz meg hibásnak, aki más karjába hajtotta.
Idő kérdése és örülni fogsz, hogy megszabadultál tőle.
Fogadd el a barátaid segítségét, minél több időt tölts velük. Gyorsabban peregnek a napok és hamarabb túl leszel az egészen.
válasza:Nyugtassatok meg légyszi hogy más is érzett már így és túltette magát rajta. Kezd már a fizikai egészségemre is rámenni, egyszerűen nem tudom felfogni hogy nincs már többé nekem.
Megnyugtatlak! Ugyanígy 7 év, első pasi, új nővel van azóta, egyedül maradtam az albiban, stb - stb.
Ugyanilyen elveszve éreztem magam, mint te. De hidd el, könnyebb lesz. Időbe telik, de jobb lesz.
Kezdetben tiltsd le mindkettőt, mindenhol! Tudom, hogy nehéz, de higyj nekem, ha másnak nem is hiszel. Egy ideig sz.r lesz, de pár nap alatt megszokod.
Költözz el! - nekem ez is segített.
Sírd ki magad! - muszáj kiadni magadból.
Majd szépen, idővel kezdj újra közösségbe járni. Igenis erőszakold meg magad. Jót tesz, ha barátok és család körbevesznek, lefoglalnak. Ráérsz este 8 után is depizni, bőven elég.
Így is nagyon hosszú út áll előtted. Még előttem is. 3.hónapban vagyok, de egy fokkal már jobb. Fel a fejjel és sok erőt kívánok!
válasza:Ez most természetes. Ne csinálj butaságot. El fog múlni.
Én egy évvel ezelőtt olyan közel voltam a meghaláshoz, mint talán még soha. Évek óta húzódott, őrülten szerelmes voltam.
Igazából 3 év kellett ahhoz, hogy túl tudjak lépni, csak egy évvel ezelőtt feltépte bennem a sebeket egy hülye közeledésével és aztán azonnal meggondolta magát.
Most viszont megismertem valakit, aki úgy hat rám, ahogy soha nem hittem volna, hogy még valaki hatni fog. Nem gondolom, hogy ebből lehet valami komolyabb, nem is élem bele magam, nem is biztos, hogy akarom. De jobban vagyok, nekem most ez elég.
válasza:Ezen sajnos szinte mindenki átmegy. Nekem is ez volt hogy a csaj csak "barát" persze amint szakítás lett másnap összejött a csajjal. Minden nap a padlón voltam élni sem akartam nem tudtam mi rosszat tettem. Szerettem főztem rá meg minden még az olyan szabadidős programjában is részt vettem ami rohadtul nem érdekelt de még sem voltam elég jó neki. Mint ahogy azóta senkinek sem. Szóval én mindig így járok az évek alatt mondanám azt hogy megszoktam de nem. Az ilyen mindig nagyon fáj és egyre kevésbé fog bízni az ember a következőben.
Én nem javaslom hogy muszájból menj el a barátokkal mert én is mentem és gyakori volt hogy nem éreztem jól magam. Ennek sajnos idő kell :(
válasza:Nyugi. BIZTOS, hogy ki fogsz mászni belőle.
Most vacak, de pár hónap és magasról tojsz az egészre.
Addig meg próbálj kedves lenni saját magaddal.
válasza:Átmentem ezen. És pár fontos dologra rajottem. Itt nincs hibás, és nincs áldozat sem. Egy ember van, aki már nem vonzódik a másikhoz. Hogy miért nem? Ezt lehet ő sem tudja. De igenis joga van boldognak lenni, azt szeretni, akit akar. Az áldozatnak meg úgyszintén. Ha valaha szeretted, akkor szeretned kell őt és magadat annyira, h tiszteletben tartod az érzéseit, döntését. De ugyanakkor ez magad felé is kötelez. Tisztelt és szeresd magad annyira, h akinek már nem kellesz, azt elengeded. Magadnak meg megengeded, h megtalald azt, aki téged keres...
Emberek vagyunk, nem tárgyak. Neki is vannak érzései, neked is. Ha a kettő nem egy úton akar együtt haladni, akkor azt el kell fogadni. Neked is van párod, tudsz szeretni (mint látható), vki ezért a szeretetért, ezért az emberért vágyakozik, aki te vagy... Engedd el a régi párod, és engedd be az igazi párod. Mert, amikor becsukodik egy ajtó, az nem véletlen csukódott be. Vár egy jobb. 😊😅😍🥰❤️ Nincsenek véletlenek. De ehhez az kell, h ezt megértsd,és hogy ezt megengedd magadnak.
válasza:Gyász 5 stádiumán fogsz végig menni. Ez is egy fajta gyász. Le kellett zárnod a hosszú kapcsolatodat egyik napról a másikra. Mivel nincs mar veled, nem is beszeltek, olyan mintha meghalt volna. Csúnya ezt leírni, de így kell kezelni..
Kinek mennyi idő. Vannak olyan típusú emberek akik pár nap alatt lezarjak (ez pl en.) , de vannak, akik évek után is nehezen tudnak túllendülni rajta (ferjem).
En a jo barátságot is lezártam kb.2 nap alatt, férjem pedig 3 év után is alig akarta elengedni a haverját, aki cserben hagyta, majd lelépett.
Ha könnyít a lelkeden tölts le egy tarskeresot, s kezdj el böngészni, így eltereled a figyelmed. Nem muszáj beszélgetni, vagy ha el is kezdtek csetelni sem muszaj mely dolgokba belemenni, illetve találkozni.. a lenyeg, hogy kösd le magad.
Az is jo ha tálalsz 1 hobbit.
Fentebb irtak, hogy költözz el. Ez tenyleg segit. Akar a varos masik vegebe.
Ismerősöm a nagyváros mellé költözött kb.20km-rel , azzal is könnyített az elengedésben.
Te ismered a legjobban magad. Mi az amivel le tudod zárni? Mi a Te Merakid?(olyan dolog amit teljes odaadással csinálsz)
Kitartást kívánok! <3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!