Ki hogyan élt meg egy- egy komoly szakítást?

Vergődtem, sírtam, szenvedtem hetekig. Utána összevakartam magam, beiratkoztam suliba, 17%-ra csökkentettem a testzsír százalékomat 28-ról. Elkezdtem olaszul tanulni. Vettem egy bicajt és beleraktam 2000 km-t 1 év alatt. Még mindig iszonyatosan hiányzik, de új utakat kellett, kell keressek. Majd egy új pasi is belobban az életembe remélhetőleg.

Vesd bele magad valamibe, amitől féltél, amit csak vágytál. Sok sikert.

Nekem az segített igazából, hogy olyan szempontból szerencsés helyzetben voltam, hogy mint kiderült, már mindketten rosszul éreztük magunkat a kapcsolatban az utolsó kb. egy évben, és közös döntés volt végül.

Persze azért letaglózott, mert szerettem volna azt hinni, hogy hú, a mi kapcsolatunk lesz majd az IGAZI, az, ami nem megy tönkre sosem. nekem ő volt az első, és tudom, hogy kicsit naivan és sznobul hangzik, de reméltem, hogy az majd bizonyítékot ad arra, hogy jól választottam meg nem vagyok egy össze-vissza kavaró típus.

Ez amúgy kb. 2 éve történt... nyilván olyan szempontból is szerencsém volt, hogy nem covidos, kijárási tilalmas időszakban történt. Így azért el tudtam terelni a figyelmemet azzal az elején, hogy eljártam koncertre, színházba, moziba... nem vagyok egy nagy társasági ember, nincs sok barátom, de pont a szakítás után voltam 2 nagyobb buliban is, az is segített, nem is keveset.

Közben folytattam tovább a fogyókúrámat-életmódváltásomat, mert már addig is fogytam, de nem akartam feladni...

Egyelőre elvagyok "szingliként"... szeretném magam még minél jobban formába hozni (még van mit lefogyni meg a fogaimat is rendbeszedetem éppen), mielőtt bevetem magam a "piacra"... ha addig rám talál vmi, az is oké, de aktívan nem keresek. Ezt is meg kellett tanulnom, hogy egyedül is boldog legyek.

Én nagyon rosszul élem meg. Nem is olyan régen ért véget egy közel 4 éves párkapcsolat. Részben az én hibámból vagy hibáim miatt. Rettentő rosszul viselem. Ez a bezártság sem segít.

Már elkezdtem egy életmódváltást. Ezt kívánom folytatni az egészségem és a jövőm szempontjából. Nem biztos, hogy találok még egy olyan lányt, mint az előző barátnőm.

Nálam egyéb problémák is nehezítik a helyzetem... Az önértékelésem a padlón van. Nem tudom, mikor jövök ismét rendbe...

Nekem 7,5 éves kapcsolatomnak lett vége 3 hónapja. Mindenki azt hiszi, hogy már jól vagyok. Néha még magam is elhiszem. De igazság szerint nagyon szarul vagyok, ezt szépíteni nem lehet. Random sírorohamok jönnek a mai napig rám és olyankor tombolok. Ha látna valaki, szerintem küldene a zártosztályra.. :D

Pedig nagyon tartalmasak a napjaim, csak este 8ra érek haza kb minden nap. Mégis rossz. Főleg a tudat, hogy ő ilyen hamar túllépett és már mással van azóta...

Szintén első kapcsolatom volt.

Mi már több, mint 5 éve voltunk együtt, és sajnos szakítottam. Azért sajnos, mert nem láttam más megoldást, de engem is nagyon megvisel. Már decemberben ki akartam mondani, de akkor kérte, hogy megbeszéljük, és én elgyengyültem...

Nagyon hiányzik még mindig, de tudom, hogy a kapcsolatban nem lennék boldog, és továbbra sem lenne igazi, közös jövőnk. Nem tudom, meddig fog tartani ez a folyamat, de minimum egy évre számítok...