Akik kiléptek egy nagyon hosszú, komoly párkapcsolatból azok hogyan kezelték?

Igen, ennyi év után az a legnehezebb, hogy szereted, de nem egy irányba tartotok..

Mi most jutottunk egy olyan fázisba, hogy a "másik felem" csak toporog, én haladnék, de nem tudunk, mert neki még nehézségei is akadtak, amihez idő kell, hogy rendeződjön.

A kérdés már csak az, hogy megéri-e várnom, van-e mit várnom és meddig várjak még.

Egy ideig külön is voltunk nemrégen emiatt, és én ezalatt az idő alatt jöttemrá, hogy ő (már, vagy jelenleg) nem az az ember, aki évekig volt, vagy akit évekig láttam benne.

Így hát ez rettentő nehéz.

Még várok, mert elképzelhetetlen számomra, hogy elengedjem, de ki kell tűznöm lassan magamnak és magunknak egy határidőt, amin belül ha nem történik változás, muszáj lesz kimondanom, hogy ebben nincs több..

Mert hiába várok, hiába akarok valamit, kevés vagyok ehhez egyedül.

És előbb-utóbb meg kell lépnem életem legnehezebb lépését, mert olyan emberre(l) nem alapozhatom a jövőmet, akinek nincsenek céljai, nem hogy egyénileg, de még velem sem, aki itt lenne, mint "segítség".

Nagyon remélem, hogy nem ez a forgatókönyv fog lejátszódni, hanem összeszedi magát, de lelkileg muszáj mindenre felkészülni. :(

Én ha kilépnék, akkor ez lenne az oka. És nagyon fájna, ahogy azok a hónapok is nagyon fájtak, míg nem volt mellettem.

Én pár hete váltam el, 18 év után. Mire elköltözött, már kiszerettem belőle teljesen. Nagy csalódás kellett hozzá, és az, hogy közben megismertem valakit, akivel annyira boldog vagyok, mint még soha senkivel.

Így én teljesen könnyen elengedtem. Barátnőim is sokat segítettek a nehezebb napokon.

Van közös gyerek, így néha beszélünk, nincs harag, de már hidegen hagyjuk egymást. De a gyerekkel nem igazán tartja a kapcsolatot.

Alakíts ki új szokásokat, keress barátságokat. Kitartást :)