Szakitásnál elvárják, hogy visszakönyörögjük magunkat?

A húgomnál is ez volt. A pasija megsértődött, mert nem válaszolt azonnal az üzeneteire, és a srác mondta, hogy menjen, szedje a holmiját, és ennyi volt. Mikor a tesóm ezt megtette, a srác tátott szájjal nézett, hogy nem kéne bocsánatért esedezni, most tényleg elmegy?

Én sem értem.

(A filmeket ne vedd szentírásnak, halandók - többnyire férfiak - írják.)

Vagy pont azért szakított mert nem kapott elég figyelmet, törődést. Hiába jelezte a másik világosan, hogy neki ez kevés mindig a kifogások. Végső elkeseredésében szakít hátha most már észreveszi a párja.

Egyszer én legalábbis pont ezt tettem. A fentebb írt okok miatt. Az akkori párom szerint ez csak hiszti. Ilyenkor “hagyott lenyugodni” két napig hozzám sem szólt. Aztán egyre jobban elmélyültek a sebek. Végül szakítottam vele hátha megváltozik alapon. Aztán bocsánatot kért. A következő szakítást már halál komolyan gondoltam. Ott nem is próbált magyarázkodni meg teperni.

Két oka lehet:

1 Valaki játszmázás részeként, ütőkártyaként használja a szakítás belengetését. (szerintem elég undorító)

2 Az illető tényleg szakítani akar, de még maga sem dolgozta fel, mert a közös múlt és az érzelmek nem múlnak el fél perc alatt (különösen, ha valami váratlan csalódás az oka), és ha a másik simán elfogadja egy közömbös vállvonással, akkor neki ezek szerint nem sokat jelentett az egész.

De ugye nem tudjuk, a fiúban mi zajlott le valójában. Na meg a "visszakönyörgés" persze egy erős dolog. De ha a párod, akivel évek óta (szerinted) jól megvagytok együtt, egyszer csak bejelentené, hogy szakítsatok, gondolom, minimum leülnél vele beszélgetni, hogy mégis miért, nem lehetne-e valahogy megoldani, stb. Az ember nem mindig tesz megfontolt kijelentéseket, felfokozott érzelmi állapotban főleg nem.

Vannak olyanok, akik nem ténylegesen szakítaniakarnak, csak egy problémamegoldó eszközként, játszmázási eszközként, veszekedés-megnyerési eszközként használják azt, hogy "jó, akkor szakítok veled". És még be is mesélik maguknak, hogy ha tényleg szeret a másik, ezt nem fogja hagyni / hú, de elszégyelli majd magát, ha idáig juttatta a viselkedése.

Én pl., ha szakítok, csak akkor, ha sztem már visszafordíthatatlan, és az mutatja a tiszteletet, ha elfogadjuk a másik döntését. De nem mind vagyunk ugyanolyanok.

Ahányan vagyunk annyi félék!

Van aki azért szakít a párjával mert nem érzi elég jónak a másikat, és van aki saját magát nem tartja elég jónak és elengedésből szakít vele pedig szereti.