Ki hibázott nagyobbat?

Talán kicsit hosszú lesz a sztori, de próbálom rövidre fogni. Kíváncsi lennék kívülálló véleményére. 22/F és 17/L

Megismerkedtem egy lánnyal, akivel az elején természetesen minden szuper volt. 3 hónap után bemutattuk egymást a családjainknak is. Nyár elejétől kezdődően folyamatos kritizálni kezdett, hogy nem tetszenek a ruháim (átlagos cuccokat hordok), változtassak a hajamon, mert nem jó fodrászhoz járok és gáz, stb stb. Az indok az volt, hogy ő szeret és ezekkel a változtatásokkal csak még jobb leszek. Közben ő leszólta azt, hogy szerinte a családomban nem úgy mennek a dolgok, ahogy az normális (semmi törvénybe ütköző, de tényleg lehet kifogásolnivalót találni).

Ezután csak én jártam hozzájuk, és mindenben segítettem. Itt is leszóltak, hogy nem vagyok elég talpraesett, és nem neveltek meg a ház körüli dolgokra (fúrás, favágás stb). Folyamatosan a ház körül "dolgoztunk", és csak időnként hagytak minket kettesben, illetve sokszor egész napokra is, de akkor is segítettünk, de azok apró és tényleg természetes dolgok voltak. Szerintük ez normális, hiszen csak az életre nevelnek, és ez által fejlődök. Tehát ők képzelték magukat a jó szinten, amihez "nekem fel kellett zárkózni".

Az önbizalmam kezdett leépülni. Azt láttam, hogy ez tényleg egy talpraesett szint, és én nem voltam ezen, de közben igyekeztem és dicsérgettek is, hogy fejlődök. Közben a családom haragudott, hogy alig voltam velük. A barátnőmék támogatták, hogy alig legyek otthon, de hogy azért néha csak kell, de csak tényleg keveset, hiszen otthon nem látok ilyen hasznos dolgokat, és nem fejlődök, csak pihenek stb. Megkaptam, hogy ő nagyon jó nő és én kevésbé vagyok jó pasi, és örüljek, hogy ilyen barátnőm van.

Ősztől jött a suli. Mint mondtam, a folyamatos változtatások miatt stb., az önbizalmam kezdett eléggé leépülni. Arra vágytam, hogy önmagamért szeressenek, de úgy éreztem, hogy kevés lennék így bárkinek. Elkezdtem chatelgetni lányokkal, de csak ismeretlenül. Sokszor a szex is szóba került. Ez némi utánam való nyomozás miatt kiderült. Megkaptam, hogy ezzel megaláztam és megcsaltam. Van is benne valami.... Közben dolgozni is kezdtem, hogy tényleg igyekezzek az életben, és jó munkahelyet találtam a suli mellett. Ősszel sajnos a barátnőm és a családom háta mögött eljátszottam egy nagyobb összeget. Nyilván mindenki kiborult és megalázva érezte magát. A barátnőm nagyon tervezett ezzel az összeggel és félre akarta rakni a jövőnkre. Ezután egy-két héttel szakított velem.

De pár nap múlva írt, hogy nagyon szeret és mutassam meg, hogy megváltozok és ő csak velem akar lenni, pedig minden ujjára találna pasit.

Az elmúlt két hónapban tényleg megváltoztam, de az ő hangulata nagyon ingadozó volt. Néha bunkózott, néha nagyon kedves volt. Mondtam, hogy elvárnám, hogy eldöntse, hogy mit akar. Mondta, hogy de megaláztam és neki ezt fel kell dolgoznia és nem is biztos, hogy menni fog.

Kitartanék mellette, de az utóbbi napokban nagyon durván megaláz, hogy egy semmirekellő vagyok és mindenki csak szánalomból beszél velem és mindenki nevet rajtam stb. Ellenem próbálja fordítani minden ismerősömet is. Ő semmilyen hibát nem ismer be, és mindent rám forgat ki, hogy az én hibám.

Ki hibázott komolyabbat ebben a kapcsolatban? Mennyire változtasson magán az ember egy párkapcsolat kedvéért?

Amíg tényleg együtt voltunk, gyakran bolhából elefántot csinált, apró dolgokon megsértődött, meg állandóan túlgondolt mindent.

Persze nagyon sok vidám és boldog időszakunk is volt.

Ha ő tökéletesnek gondolja magát és semmin sem változtat és közben engem még meg is aláz, akkor nagyon fájdalmas, de nincs tovább. Én hiába változtattam.

Ki a hibás? Ki érezheti úgy, hogy megalázták?