Az első szerelem vége után hogyan gyógyultatok?

#11

"Igazából nem is "sebződnek"."

Téééényleg?? Egye meg a mama a hajadat de aranyos vagy! 👏😃

Erre a kérdésre egyébként regényt tudnék leginkább válaszolni, hiszen ez nagyon hosszú.

Leegyszerűsítve: nehezen.

Ugyan mi csak 1,5 évig voltunk együtt, de hosszabbnak tűnt. Igazi rózsaszín ködös szerelmbe estem a fiúba,se lát se hall. (én 15 éves voltam, ő 18)

Ő volt az álompasi, maga a tökéletesség. (Helyes, okos, vicces, mindenki kedvence)

Miután már full szerelmes voltam, utána mutatta csak ki a foga fehérjét, féltékenykedés, birtoklási vágy, érzelmi irányítás, agresszió, állandó játék a kapcsolatunkkal, stb.

Szerettem és sajnáltam is, túl kitartó voltam a szerelmünket illetőleg. Akkor kezdtem kiszeretni belőle, hogy láttam, rá nem vonatkoztak azok a szabályok, amiket rám kiszabott, illetve ahogy telt az idő egyre csak rosszabb, durvább lett. Próbáltam az eszére hatni, és szépen megbeszélni, hogy csak bántjuk egymást, semmi értelme, szakítsunk, de ilyenkor csak dühbe gurult.

Végül mikor eljött az a bizonyos pont, eljöttem tőle és kizártam az életemből. Mikor erre a pontra jutottam, már valamilyen szinten nem szerettem, így tudtam csak elhagyni egyáltalán.

Egy hétig folyamatosan sírtam, otthon maradtam, kiadtam magamból. Utána viszont azon voltam, hogy minél előbb elfelejtsem, és soha többé ne nézzek vissza. Sok időbe telt, de viszonylag ritkán jut eszembe, és mindennek ellenére nem csak negatív emlékekkel.

Nem beszéltem vele azóta, és nem is szeretnék, mert érzem, hogy ő nem változott, nem gyógyult azóta. Nagyon sokat tanultam az esetből, és bár nem szerencsés ezt átélni még gyerek fejjel, de így történt, és legalább hamar megtanultam, hogy előbb meg kell ismerni a másikat, csak utána megszeretni. De a legfontosabb, hogy megtanultam értékelni önmagam, és ezt másoktól is elvárni.

Ebből következik, hogy az utána lévőkhöz úgy álltam hozzá, hogy tudom mire van szükségem, és ha nem azt adja valaki, akkor egyszerűen nem pazaroljuk egymásra az időnket.

23/N

Megint a brutál történetek, hogy bántalmazott, fenyegetett, birtokolt féltékenykedett stb, mégisnegyütt voltatok vele.. Én semmi ilyen és mégis lapátra kerültem egyszer csak egyik pillanatról a másikra...

Mégis igaz hogy a szemétládákat becsülik csak meg a nők.