Érezted már valakiről, hogy ő a nagy Ő, és estél pofára?

Exem fél éve költözött el, mert sokat, veszekedtünk. Beismertem, hogy a gondjaimat nem tudom megoldani segítség nélkül és elkezdtem terápiára járni. Az eltelt fél évben ugyanúgy találkozgattunk, átjártunk egymáshoz aludni. Voltak hullámhegyek-völgyek, de végig hittem és hiszem most is, hogy mi ketten összetartozunk. De már társkeresőzik, és tegnap láttam egy másik nővel a lépcsőház előtt, este 8kor, így egyértelműen ott aludt. És én még mindig nem tudom elfogadni, hogy nem közös a jövőnk és nem tudom mi legyen. Sokan vannak mellettem, barátok, akikkel programot csinálhatok vagy csak sírhatok a vállukon, van egy kiskutyám aki lefoglal de képtelen vagyok nem őt szeretni, látom magunkat idősebben, ráncosabban, kézenfogva és soha nem éreztem így egyik páromnál sem. Segítsetek, mit tehetnék? Úgy érzem mintha víz alatt lennék és nem tudom mi a reális, 35 évesen teljesen összeomlottam.