Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem féltetek? Kérlek adjatok tanácsot.
Egy szakítás előtt, mikor már fontolgattad és folyamatosan az eszedben járt nem féltél, hogy rossz döntést hozol? Hogy rá fogsz jönni, hogy ez egy rossz döntés volt és lehet, hogy még több időt kellett volna még hagyni a párkapcsolatnak? Engem már semmi sem érdekel, csak az, hogy esetleg azt a személyt elveszítem örökre, akit ismerek mindennél jobban és szeretem, nagyon.. de tudom, hogy valami nincs rendben és folyton ezen kattogok. Teljesen kikészít. Annyira szeretném ha eltűnne ez az egész érzés és újra boldog lehetnék a párommal. De nem tudom, hogy lesz-e ilyen.. vágyom arra, hogy másokat is megismerjek és szerelmes lehessek és érezzem, hogy szeret akivel együtt vagyok és jó velem időt tölteni. De ha megélem ezt, közben elveszítem azt az embert, akivel eddig terveztem a jövőmet és tetszik a jövő, amit látok magam előtt...
A híres 7.évben vagyunk.
22l
Nagyon örülnék tanácsoknak, főleg olyanoktól, akik ezt megélték. Sosem szakítottam még senkivel..
Most egy nagyon nehéz időszakot élünk. Természetesen normális, hogy félsz attól, hogy rossz döntést hozol, de hidd el, hogy előre meg van írva, hogy együtt kell-e lennetek vagy sem. Ez most nyilván nem segít és nem vigasztal. Az egyetlen tanács, ami adható ilyenkor szerintem, hogy próbálj meg befelé figyelni: elsősorban ne kérd mások tanácsát, barátnők véleményét, zárd el magadat minden impulzustól egy kicsit (mindenféle közösségi média), egyél egy jót és próbálj hallgatni a megérzéseidre. Adj magadnak erre időt, amennyit csak szükségesnek érzel, legyen az néhány nap, pár hét vagy akár hónap is! Ne foglalkozz a jövővel, engedd el a múltat és helyezd magatokat a jelenbe. Tegyél fel magadnak kérdéseket, hogy honnan erednek ezek a gondolatok. Ha már látod a válaszokat, akkor kérdezd meg magadtól, hogy te mit tehetnél meg érte.
Bízz magadban!
nagyon köszönöm az eddigi kedves válaszokat!
próbálok amúgy befelé figyelni, nem is tudok másnak nagyon erről beszélni annyira fáj és még én sem hiszem el, hogy esetleg vége annak, amiben eddig felnőttem, a tudat, hogy minden megváltozik és más irányt vehet az életem... és, hogy oda az eddigi biztonság. igazából nem is értem hogy juthattam el idáig, csak érzem, hogy valami nincs rendben..
még ami nehezíti: tényleg odafigyel rám és a tenyerén hordoz, persze vannak gondok amúgy. de megbecsül engem, csak valahogy már nem érzem azt, amit szerintem kéne...ettől is borzalmasan érzem magam, hogy miért nem tudom szeretni ha egyszer próbálkozik...már mondtam neki, hogy szenvedek.. és látom, hogy próbál változtatni egyes dolgokon, amik zavarnak. bár szerintem van, amin nem tud.
a próbálkozások ellenére sem érzem jobban magam, maximum erősebben érzem a szeretetemet felé, mint társam felé. nem, mint szerelmem.
Tudsz érte lelkesedni?
4. válaszoló voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!