Hogy tudnám ezt feldolgozni legkönnyebben?

Első kapcsolatom úgy tűnik, végleg véget ért.

Nincs tapasztalatom a szakításban, majdnem 10 évig voltunk együtt.

Volt benne egy több hónapos különlét idén, akkor is borzasztóan szenvedtem.

Majd úgy döntöttünk, megpróbáljuk folytatni, mert jó páros voltunk és szeretjük egymást, megpróbáljuk a problémákat megoldani.

Mostmár tudom, hogy hiba volt belemenni.

Nem rég kiderült, hogy az újrakezdés óta ő ismerkedni kezdett mellettem, ennyit jelentett neki az, hogy őszintén, tiszta lappal kezdjük újra.

Nem tudom hova tenni ezt az egészet, nem értem, miért akarta így újrakezdeni és miért nem volt egyenes, ha mégis úgy gondolta, nem fog működni.

Rengeteg rettenetet viseltem el az utolsó időszakban már, a különlét alatt is, és most megint.

Természetesen, kiadtam az útját, de nagyon csalódott vagyok.

Nem azért, amiért egy ilyen embert elveszítettem, hanem mert pocsékba ment rengeteg évem.

Persze a majdnem 10 évből nagyon sokáig szép és jó volt minden, ezért nem úgy állok hozzá, hogy elvesztegettem az időmet.

A szép dolgokat elraktározom valahova magamban, de most nem tudom, hogyan tovább.

Sosem éltem még át ilyet, el nem tudom képzelni, hogy valaki, aki majdnem 10 évig az életem része volt, 18 éves korom óta, ő nincs többé. Nem tudom elképzelni, hogy mással legyek, másban megbízzak ezek után, másnak elhiggyem, hogy komolyak a szándékai, na meg eleve fogalmam sincs, honnan fog jönni az a bizonyos "más".

Még persze nem akarnék beleugrani semmibe, de ezt az időszakot nem tudom, hogy fogom elviselni és azt sem, hogy fogok újra ismerkedni, ha készen állok.

A társkeresőkben nem hiszek.. de szeretném valakivel megosztani az életem, az örömöm, és normális jövőt építeni vele.

De egyelőre ezt elképzelhetetlennek látom...

Mikor fog eljönni az az idő, amikor már nem fog fájni ennek a szörnyű embernek a hiánya? :(