Volt olyan kapcsolatod ami rövid ideig tartott mégis sokáig fájt utána?

2.vagyok.

Es ez ilyen ördögi kör. Hogy joformàn én màr elöre látom hogy vele nem kéne foglalkozni mert nagyot fogok koppanni, pont ezert oda sem akarom magam adni, tiszta erösöböl elhajtom az ilyeneket (jo pasi alfahim meg sorolhatnàm tipus), es onnanstol kezdödik ez a macskaegér harc, aztàn ök sérülnek és màr padlon vannak,tényleg ki lehet öket csinàlni rendesen ahhoz képest mennyire kemények amugy, es azon a ponton mikor meglátom benne a szintiszta érzelmeket, az embert, a szivét, onnanstol kezdek én vesztésre àllni és végem :(

Nekem volt egy 3 hónapos kapcsolatom, amit aztán 3 hónapig gyaszoltam. Aztán tudatosan, szimbolikusan lezartam magamban (úgy adódott, hogy pont elmentem egy kirandulohelyre, ahol vele is jártam), azt mondtam magamban, hogy nem gyaszolhatom tovább, mint ameddig tartott... Rá 2 napra megismertem a férjemet, bár messze nem volt szerelem első látásra ...

Volt még egy ismeretségem, ami kB 4honapig tartott, csak randiztunj, de nem jöttünk össze, o nyitott volt a kapcsolatra, én nagyon szerettem öt, de egyszerűen nem éreztem vonzalmat, bármennyire is tökéletes férfinak tartottam. Akkor értettem meg, mit jelent az, hogy nincs meg a szikra. Na ezt a "kapcsolatot" 2 évig gyaszoltam.

Volt. 11 hónapig voltunk együtt. Még a mai napig sem tettem túl magam rajta. Próbálkozom, ismerkedem. De minden férfiban őt keresem. Így hamar el is utasítom a normális férfiakat is. Tudom velem van a baj, próbálok ellene tenni, de nem megy :(

A szakításunk is fura volt, soha nem volt kimondva, hogy vége. Ő itt élt Magyarországon, már több éve. Mi össze jöttünk. Majd majd egyszer kapott egy telefont, hogy az apukája nagyon beteg és szeretné ha azt a pár hónapot még együtt töltené a családdal. Megértettem, hogy mennie kell. Haza is ment. Még 6 hónapot élt az apukája. Az idő alatt sokat beszélgettünk telefonon, üzenetekben. Mindig azt mondta, hogy ha az apukája már nem lesz vissza jön. Majd meghalt az apukája. Azt mondta még marad míg elintézi az otthoni dolgokat. Meg az anyukáját is támogatni kell. Ezt is megértettem. Majd egyre ritkábbak lettek a beszélgetések. Még csak néha-néha beszéltünk. Ha én nem kerestem akkor ő hetekig nem is írt. Úgy lett vége, hogy nem is beszéltük meg, hogy ennyi volt. Csak soha nem beszéltünk többet. Lehet hogy ezért nem tudom magam túltenni. Lassan 3 éve nem beszéltünk.

Van egy kapcsolatom, akivel azért nem vagyunk egy pár, mert szar az élet: betegség, messzire költözés, pénzügyi gondok, meg kb. minden is közbejött. Amúgy köszi, minden klappolt. Na, ezen tedd túl magad!

Azért folyamatos jelen, mert néhány évi szívdöglődés után baráti kapcsolattá rendeződött a dolog.