Rövid ideje ismerem és két hónapig egy országban sem leszünk. Érdemes próbálni tartani a kapcsolatot vele?

Egy 26 éves férfiről van szó, aki bár külföldi, de Magyarországon lakik és jár egyetemre évek óta.

Én 22 leszek pár napon belül és külföldön töltöttem pár évet, két hónapon belül visszaköltözöm Magyarországra az egyetem miatt.

Január végén ismerkedtünk meg, azonnali szimpátia volt részéről és részemről is. Egy hét után megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Én vetettem fel, hogy egyelőre csak barátként és ha visszajövök, szívesen elmegyek vele randizni, mert el akart hívni. Először félreértette és csalódott volt, hogy csak barátkozni szeretnék, de kifejtettem neki, hogy ilyen rövid ismertség után szerintem irreális lenne elvárnom tőle, hogy két és fél hónapot várjon, de egyébként én is randizni szeretnék vele.

Ő már a kezdetek kezdetén sem igazán kezdeményezett chaten, de ha írtam neki, pár percen belül mindig válaszolt és érdeklődött felőlem is. (Ez alól kivétel az a pár nap, amikor randizni akart hívni, mert nem tudta, hogy visszamegyek külföldre.) Február első felében rengeteget beszéltünk, aztán kiderült, hogy lehet nem kapja meg a vízumot, ami kell neki, hogy Magyarországon maradhasson. Azóta a beszélgetéseink ritkulni kezdtek, mivel ő továbbra sem kezdeményezte őket, én meg egy idő után kínosnak éreztem, mert mintha futnék utána. Gondoltam, hogy ha tényleg érdeklem őt, majd rám ír ő is, ha én nem teszem, de nem így történt.

Nagyon-nagyon kedvelem őt és hiányzik, ha nem hallok felőle, de talán hagynom kéne. Sosem randiztunk gyakorlatilag, nem is ismerjük egymást sok ideje, szóval nevetséges lenne a részemről írni egy regényt, hogy szeretném, ha keresne. Ráadásul még két hónapig otthon se leszek. Én tényleg szeretném vele tartani a kapcsolatot, de lehet jobb lenne akkor szólni neki, ha hazaköltöztem és addig békén hagyni. Nem szeretném, ha elfelejtene, de a nyakán se szeretnék lógni. A kezdeti lelkesedése valószínűleg (érthető okokból) elmúlt, magamat pedig nem akarom megalázni azzal, hogy rohanok utána, mint egy kutya.

Szerintetek ne írjak neki többet? Mit tehetnék, hogy ha visszaköltözöm (és ő még szabad) kedve legyen találkozni velem, ne pedig úgy gondoljon rám, mint egy lényegtelen tartalékra?