Mik azok a dolgok amitöl ugy èrzed az exed teljesen kizárod olyan szinten lezártad hogy már beszélni sem akarsz?

A szakítás miatt, mert nem szeretem már, semmit nem számít, semmit nem érzek iránta.

Nálam egyetlen egy szabály van. Ha valaki szakítani akar velem, menjen. De akkor jól nézzen meg, mert akkor látott utoljára. Tiltás törlés, onnantól senki nekem. Ez lenne a normális, csak valamiért egyesek nem fogják fel, hogy a szakítás az nem csiki csuki játék, hanem következménye van.

Gyakorlatilag én is csak azt tudom írni, mint az első.

Ez olyan...mint a Nutella. Ha elfogy mit tartogassam az üvegét a kamrában? Nem tölti meg magát sajnos. Nem tudok belőle enni újra. Jó, kimoshatnám, és rakhatnék bele mást, de az nem Nutella, és a víz, meg a mosogatószert sem érdemes pazarolni rá.

Az, hogy még szeretem és nem vagyok túl rajta.

Akit már nem szeretek szerelemmel, akit lezártam, azzal semmi gondot nem okoz tartani egy felszínes kapcsolatot.

Mi okból tartsam a kapcsolatot olyannal, aki nem szeretett? Sokkal könnyebb úgy elengedni valakit, ha teljesen kizárom az életemből. A fájdalom elmúlik egy idő után, akkor már a sírás sem késztet, ezt követően gondolni sem akarok rá, ha ő akkor sem tette, amikor együtt voltunk.

Úgy mint az #1 én sem fordulok vissza.

Egyébként amit a 7-es is ír, távolságot tartva jövök rá, hogy mennyi mindenben korlátozott (magassarkúban magasabb voltam nála, így nem járhattam abban; nem ülhettem be egy FORRÓ CSOKIRA a barátnőimmel 19 után, mert fél óránként hívogatott/üzeneteket küldött).

Eszméletlen módon kihasznált anyagilag, ugyanott járok Budapesten saját lakást bérelve mint amikor vele éltem "ingyen" (saját lakása volt). Mindig hülyének nézett... Ha valami bajom volt vele és leültünk megbeszélni, akkor addig csűrte-csavarta, amíg meg nem állapította, hogy mindent félreértettem és biztos hamarosan menstruálok, más oka nem lehet, hogy hibát találjak benne. Szakításkor is rögtön egy új pasival vádolt meg és elmagyarázta, hogy én nem akarok vele valójában szakítani, nincs semmi bajom, csak félreértelmeztem mindent, érzékeny vagyok. Szakítás után 2 nappal önelégülten felhívott, hogy hajlandó visszafogadni :D

Utána 3 héttel volt egy 2,5 órás telefonbeszélgetésünk azzal az indokkal, hogy neki kell a lezáráshoz. A végén pokoli keserűen tettem le, mert megint mindent én rontottam el, sírt, könyörgött, tönkretettem, nőgyűlölő lett miattam, mennyi mindent megtett értem. Amikor pl. szóba hoztam, hogy nekem kellett lemenni neki egy zsugornyi ásványvizet, a drága "ragaszkodom hozzá" cuccait venni és baccot fizetni vagy egyáltalán cipelni (vagy velem jönni...), akkor megmagyarázta, hogy én ezt örömmel tettem neki, nem gondoltam komolyan, amikor a kapcsolatunkban többször szóvá tettem, hogy nem vagyok sem ATM automata, sem szamár.

Végre eltávolodtam tőle, szabad vagyok, mentségemre szóljon, hogy első párkapcsolatom volt. Miért akarnám magam újra és újra a földhöz verni azáltal, hogy azt hallgatom, hogy milyen rossz vagyok? Hogy semmit se értek? Hogy a munkámat "semminek" nyilvánítja, holott 2 helyen is teperek a megélhetésért? Nem vagyok mazochista, csak nagyon szerettem volna, ha működik a kapcsolat és emiatt túl sokáig maradtam benne.

Nekem vegyes, van exem, aki nem érdekel semmilyen téren, akiket nem utáltam meg, azzal vagy beszélek(ha közösen szakítottunk), párhavonta csak, hogy tudjam jól van, ha kell segíthessek.. Ha én ejtettem és ő még szeretett, akkor nem beszélek vele, hogy könnyebb legyen, de néha(havonta), csekkolom facen, megnyugtat, hogy tudom jól van.

Egyikkel sem kezdenék újra kapcsolatot.