Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szakítás » Hogyan viseljem el a szakítást...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan viseljem el a szakítást, úgy, hogy teljesen egyedül vagyok?

Figyelt kérdés

A 2,5 éves kapcsolatomat készülök véget vetni, illetve csak elgondolkodtam rajta, fejben tudom, hogy ez lenne a helyes számomra.


De iszonyat nehéz, mégpedig azért, mert nincsen senkim. Szó szerint. Nincsen egyetlen barátom/barátnőm sem, akivel nap mint nap beszélgetek vagy összefutok. Jelenleg nem járok egyetemre (idén végeztem), azóta pedig nem tudok találni ebben a válsághelyzetben állást sem, pedig már nagyon szeretnék dolgozni. Szóval mostanában és még úgy néz ki egy jó darabig nem fogok rendszeresen egy adott közösségbe sem járni, ahol találkozhatok emberekkel akikkel jóban vagyok, nincsen suli vagy munka ami eltereli a figyelmem a bajokról.


Egyébként nem vagyok sem debil sem introvertált :D könnyen barátkozom, beszédes vagyok nagyon is, egész hamar beilleszkedem a kezdeti nehézségek után, stb. És nem voltam kirekesztett sosem, egyszerűen az élet úgy hozta, hogy a régi barátnőim leperegtek rólam az évek során, az újakkal meg inkább volt a suli miatt érdek barátság, de a suli után persze megszakadt, nem voltunk szoros kapcsolatban, csak amíg kellett a másik :)


Tehát ez van, pasit biztosan találnék magamnak nem is ez a gond, de egyrészt nem ez a célom, másrészt barátokra nagyobb szükségem lenne, de jelenleg egy konkrét napirutinom sincsen, főleg ebben a jarvanyhelyzetben...


Szóval, a párom az egyetlen ember aki egyben a barátom, a társam, a szerelmem is, de nem tudjuk megoldani a problémáinkat úgy érzem... Így talán hajlanék a szakításra, de egyedül begolyóznék és kb. eret vágnék, befordulnék (ettől félek, de nyugi az érvágós rész túlzás!)...


Volt ilyen helyzetben valaki?

Ja, és jövő évben együtt akartunk párommal külföldre költözni ideiglenesen dolgozni stb, egyedül ezt sem hiszem hogy meg akarnám lépni... Szóval még ez is fuccsba menne...


Tanácsok, ötletek arra hogy ilyen helyzetben hogyan lehet egy szakitasbol kilábalni?


23/l



2020. nov. 13. 21:56
 1/5 Noren1989 ***** válasza:
100%

Sajnos így egyedül max, ha van valami sok figyelmet igénylő hobbid kötne le...a b-verzió, hogy előveszel egy olyan gondolatot, amire eddig azt mondtad, hogy "ha több időm lenne..."


Esetleg lekötheted a figyelmedet màsok problémàinak megoldàsàval -> kevésbé javasolt.

2020. nov. 13. 22:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
75%
AAz én javaslatom az, hogy fókuszálj magadra! Tehát az időd, energiát magadba invesztáld, olyanokat csinálj ami neked jó, amit szeretsz, amitől jobb leszel bármibe. Szeresd meg ezt az időt. Persze a felsoroltak lehetnek olyan hobbik is, amitől társaságod lesz, pl. ha természetjárás, ha kutyasétáltatás, vagy bármi, játék, nyelvtanulás akármi során adódhat társaság is. Ha magaddal jól vagy előbb lesz újra társaságod.
2020. nov. 13. 22:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
50%
Szia! Nekem írhatsz ha szeretnél beszélgetni 😊
2020. nov. 14. 00:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
100%

Én 3 év után búcsúztam el a szerelmemtől másfél hónapja.

Szintén barátok nélkül, sőt úgy hogy még a családom sem támogatott benne, mert ők kedvelték, és szerintük biztosan én voltam a hibás, hogy ide jutottunk. (Ezen nem kell csodálkozni világéletemben nem tudtam számukra olyat cselekedni amivel elégedettek lettek volna.)

Szóval totálisan egyedül, de megtettem, hát nem tagadhatom, iszonyú magányos vagyok. Innen szereztem néhány internetes beszélgetőtársat, ideig-óráig segítettek/segítenek. De persze messze nem ugyanaz, mintha egy régi jó barátnőm próbálna kirángatni a depiből. Nekem kicsit talán nehezebb, mert nem azért szakítottam, mert nem szerettem, sőt. Ő nem szeretett már csak nem volt elég tökös, hogy kimondja, mert akkor övé lett volna úgymond a felelősség, ami elől mindig is menekült. Ehelyett addig bántott érzelmileg, amíg már nem bírtam tovább.


Igyekszem lefoglalni magam egész nap, ha kell annyi mindent csinálok egyszerre, hogy képtelenség másra gondolni, így csak elalvás előtt és időnként álmaimban bukkan fel.

Ha eszembe jut, nem mindig akarom tudatosan elterelni a gondolataim, inkább szembesülök vele, kisírom, kiszomorkodom magam, ne az legyen belőle hogy eltemetem jó mélyen aztán még tovább tart a feldolgozás, ha sikerül egyáltalán.

Vannak háziállataim, ők is hasznomra vannak most, abból a szempontból, hogy nem hagyhatom el magam, fel kell kelni, meg kell sétáltatni, etetni, foglalkozni velük stb.

Kitaláltam és belevágtam egy tök egyedi karkötő készítésébe saját célra.

És tervezgetek, hogy ha vége a vírushelyzetnek vagy legalább csökken vagy valami... hogy hogyan fogom folytatni az életemet.

2020. nov. 14. 00:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:
59%
Nem ez a kérdésed,csak kérdezem: most miből élsz,hol laksz? Anyagilag is függsz a párodtól?
2020. nov. 14. 17:54
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!