Mikor fogok túllépni rajta?

Sziasztok!

Kíváncsi vagyok mások véleményére, de főleg csak kiszeretném írni magamból az érzéseimet. 20 éves srác vagyok és most szakítottunk az első nagy szerelmemmel(ő egyébként most lett 19). 2 éve és 3 hónapja tinderen ismertük meg egymást, nagy volt a távolság köztünk, kb 100km. A távolságot úgy küzdöttük le hogy ha nem volt semmilyen sulis szünet akkor hétvégente találkoztunk, főleg én jártam hozzá, ő kevésbe jött hozzánk.Igazából legyintettünk a távolságra, eszméletlenül boldogok voltunk nagyon sokáig, minden vele töltött perc egy álom volt. De szépen lassan előjöttek a problémák, sajnos ő hirtelenharagú, indulatos tud lenni, de ezek általában nem tartottak sokáig, félórával később mintha mi sem történt volna olyan bújós volt hogy öröm volt ránézni. De ezek hozzá tartoztak a személyiségéhez, és én hiába próbáltam mindenben megfelelni elég sokat bántott apróságok miatt. Valószínűleg én ott rontottam el hogy mindenben engedtem neki, még akkor is ha nekem volt igazam, ezzel próbáltam elkerülni a vitákat. Telt múlt az idő és idén márciusban a covid kezdetekor szakítani akart velem, arra hivatkozva hogy másfél éve sem vagyunk együtt, és már nem szerelmes. Ekkor ezt nem tudtam elfogadni, ezen kívül nem volt semmilyen komoly problémánk, nem csaltuk meg egymást, semmi komoly nem volt. 2 hét sem telt el a szakítás után, nagyon kitartó voltam, elmentem hozzá és megtudtam győzni arról hogy folytassuk tovább. Ezt talán életem legjobb döntésének tartom, ugyanis augusztus végéig olyan szerelmesek voltunk egymásba mint korábban még nem. Ő ezt az időszakot fellángolásnak hívja, de szerintem ez több volt. Ez a jó időszak valamiért mintha egyik hétről a másikra elmúlt volna, ebben az időben terveztük a jövőnket, mindkettőnket pestre vettek fel tovább tanulni (én csak miatta jelentkeztem pestre). Korábban mindketten összeköltözni szerettünk volna, de az első szakítási próbálkozás után az volt a terv hogy nem költözünk össze, de máshogy alakultak a dolgok, féligmeddig kényszerből, de mégis összeköltöztünk szeptemberben. Sajnos ez nem úgy alakult ahogy szerettük volna, rengeteget veszekedtünk marakodtunk, általában olyan dolgokon amiken inkább nevetni kellett volna.. Pár héttel ezelőtt elkövettem egy hibát, miközben éppen féltékennyé akart tenni a barátnőm, belenéztem a messengerébe (tudom, ez szemét dolog!), és olyan dolgokat olvastam amiket nem tudtam elfogadni, pl: az egész életünket kibeszélte mások előtt, intim dolgokról is beszámolt másoknak, volt fantáziálás is (de egyébként nem csalt meg), ugyanis sajnos már a szex sem működött úgy mint régen. Szóval hirtelen felindulásból otthagytam az éjszaka kellős közepén. Másnap könyörgött hogy jöjjek vissza, és én visszamentem. Megpróbáltunk megbeszélni mindent, megpróbáltuk újra kezdeni, ez ideig óráig működött de újra előjöttek a gondok. Pár hete úgy váltunk el hogy nincsen semmi gond, ő most haza megy, de majd jön nemsokára. Közben teljesen online oktatás lett, és mivel nem volt semmi dolga Budapesten ezért vissza se jött hozzám 2 héten át. Többet nem is találkoztunk abban a lakásban, mivel elmondta hogy nem akar tőlem már semmit,és szakított velem. Mivel az ő nevén van az albérlet, ezért arra kért hogy ne hagyjam ott mert nem tudja egyedül fizetni. Én képtelen lettem volna úgy élni hogy ott vagyok vele mindennap és közben nem vagyunk már egy pár, ezért hazajöttem. Korábban megbeszéltük hogy barátok maradunk, kereshetjük a másikat, és azt is megbeszéltük hogy ha elkezdünk tinderezni akkor szólunk a másiknak. Miután haza költöztem, ő már többet nem keresett engem, sőt másnap már egy barátom látta hogy tinderezik a volt barátnőm, ez szörnyen rosszul esett. Kicsit bosszúból vezérelve én is letöltöttem a tindert, de csak azért hogy vele összedobjon, mert én még nem állok készen sem egy egyéjszakás kalandra, sem pedig egy rendes kapcsolatra. Tudom hogy a végére szörnyű volt a kapcsolatunk, haragudtam is rá, de én még mindig szeretem, és nagyon hiányzik. Mit gondoltok? Mikor fogok túllépni rajta?