Mit gondoltok miért van az, hogy emberek akkor sem lépnek ki a kapcsolatukból, ha abban már semmi érzéstapasztalás nincs, csupán a megszokás?

-megszokas

-tul nagy macera lenne valtani (pl. koltozes, uj barati tarsasag, mindent alaprol kezdeni megint)

-felelem attol, hogy nem talal mast

-anyagi vagy egyeb mas okok (hitel, kozos haz, gyerek es a tobbi)

-egyszeruen nem erdekli, igy jo neki ahogy van, nincs vagya a “szerelemre”

- kapcsolatfüggő, fél attól, milyen egyedül lenni

- anyagilag rossz helyzetbe kerülne vagy ő, vagy a leendő ex, vagy mindkettőjük a szakítással

- ha van gyerek, azt hiszik, azzal jobbat tesznek neki, ha látja mindennap mindkét szülőjét (pedig ált. ez a gyereknek csak pokol, látja, hogy nincs szeretet a két szülő között)

- sokan nem tudják megkülönböztetni a teljes közömbösséget a mély, rózsaszín szemüveg utáni csendes szeretettől, és azt hiszik, az törvényszerű a kapcsolatokban, ha elhidegülnek egymástól (pedig azért az első évek hevességének eltűnése nem feltétlenül jár együtt a lakótársként együtt éléssel)

- annyi rémsztorit hallanak főleg az idősebbektől meg pár ismerőstől, hogy úgy vannak vele, hogy "nekem még szerencsém van, mert legalább nem ver a párom, nem csal meg a párom, nem alkesz, nem drogos, nem játékgépfüggő, nem vert adósságba), és azt gondolják, hálásnak kell lenniük ezért, és hálátlanok, ha többet akarnak

Én az utóbbi 2 gondolattal küzdöttem szűk egy évig, mielőtt szakítottunk az exemmel közös megegyezéssel, mert nem tudtam, hogy csak az van-e, hogy jódolgomban unatkozom, és generálni akarnék vmi drámát, vagy tényleg elhidegültünk. Gondolom, sokaknak még több időbe kerül az, hogy ezt végig tudják gondolni, vagy esetleg bele sem gondolnak.

csak a szokásos amit 3-as is írt.

Ez már egy agyonrágott téma.

"Nehéz szembenézni a nagy büdös igazsággal magadról. Maximum annyit tehetsz, hogy ezután másképp cselekszel. Sajnos úgy nehéz másképp cselekedni, ha felégettél minden hidat magad mögött." (Dokik)

"A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! (...) Az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni." (Dokik)

"Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira... Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít." (A jövő kezdete)