Szakítottál már azért, mert azt érezted, már csak a megszokás van, de idővel rájöttél, hogy rá van szükséged?

Ha már elgondolkozok azon, hogy szakítsak, akkor elég valószínű, hogy nem rá van szükségem. Ahogy #1 mondja: ez tipikusan a "jobb veled, mint egyedül" szitu, vagy ahogy kissé pejoratívabban szokás mondani: ha ló nincs, jó a szamár is.

Ha valaki tényleg annyira jó társ, akkor nem fogok szakítani. Olyan meg nincs, hogy csak akkor van rá szükségem, miután dobtam.

Mik ezek a válaszok?

Rá van szüksége?!?!?!

Dühítő ez a fajta felfogás minden válaszolótól...

Kezdjük ott, hogy már a válaszokban benne van a rosszz felfogásmód.

Mi az ,hogy szükséged van valakire? Miért egyedül nem állsz meg a lábadon?

Neked,nektek SZÜKSÉGETEK van valakire? Hát ilyen emberekkel nem szeretnék találkozni, akiknek szükségük van a másikra.

Az "Ő", a nagy "Ő", a párod olyan lesz amilyenné teszed, illetve tükröt tart eléd, és amilyenné válsz mellette.

Ez nem BOLT, hogy bemész és te nem ilyen lovat akartál wazze...

Felnőtt párkapcsolathoz FELNŐTTNEK kell lenni, és nem fizikai értelemben, vagy hogy milyen születési dátum van a személyi igazolványban. Viszont azt a kort huszon,vagy harmincon évesen még nem lehet megélni(sokan még később sem),és most a koraérettek vagy korán tapasztaltak meg pláne,hogy ne bízzák el magukat...

bonyolult.