Hogyan felenthetném el?

Bizony... Kedves Kérdező!

Egyet NE feledj el: - Ami keletkezik, az el is múlik. Mint az emberi test, úgy az emberi érzelem... érzések is.

Ha nem tudsz kizökkenni ebből a mélyen letargikus állapotból... ha nem tudod felejteni, arra gondolj, hogy ez NEM az Ő hibája és NEM őrajta múlik.

Bár... szeretjük azt hinni, hogy a Másik iránt érzett szeretetem, szerelmem az rajta is múlik... Mert olyan kedves volt hozzám... mert olyan bűbájos volt... mert olyan jó volt vele lenni... mert annyira klassz volt.

Igenám........... !!!

De ha annyira annyira klassz volt... akkor MIÉRT is hagyott EL téged?

Vagy mégsem volt annyira klassz?

Vagy mégsem voltál oly klassz neki?

Erre gondolj... s magadtól azt kérdezd meg:

- Vajon mi lehetett abban a másik hapsiban, ami bennem nem volt meg? (Hogy átpártolt hozzá. Hogy másnál kereste a boldogságát. Lehet hogy a pénze? Vagy a sármos-sága?)

De, azt is megkérdezheted:

- Vajon tényleg hozzám való volt a volt kedvesem? Tényleg tisztán látott, amikor elhagyott engem?

Mert bizony lehetséges, hogy nem is annyira voltál az esete. Ami NEM feltétlenül Téged minősít. Hanem lehetséges, hogy Őt.

És akkor még nem számoltam egy lényeges momentummal:

Az EMBER születése pillanata óta egyfolytában VÁLTOZIK. Te is, Ő is, mindenki.

(Legtöbbször halálunkig.)

Lehetséges, hogy Te magad voltál elvakulva... lehet akár 9 évig is... és nem vetted észre, amit szerelmesen nem is lehet észrevenni... hogy Te az őrá vetített ideádba voltál szerelmes. Abba az elképzelt Nőbe, akire vágytál magadnak, mint ideális párt.

Velem is előfordult már... onnan gondolom. És nagyon sokakkal előfordul... hisz épp ez az, ami a szakítások 95%-át kiteszi.

Ám aki viszont tisztán lát... az nem lehet szerelmes. Mert e kettő üti egymást.

Ha majd túl tetted magad a fájdalmadon... tisztábban fogsz látni. És a tisztánlátás nem egy hátrány! Akár párkapcsolatban vagy, akár anélkül.

Az ERŐ legyen Veled!