Hogy tudatosítsam magamban, hogy létezik olyan, hogy a szeretet elmúlik, ha még sosem volt szakítós "élményem" és én még mindig szereten az exem?

Első kapcsolatomnak néhány hónapja vége lett, 7 év után. Sok probléma volt már köztünk, de mindig sikerült megoldanunk, eddig.. Mindemellett persze rengeteg szépet megéltünk egymás mellett.

Én soha nem gondoltam volna, hogy valaha idáig jutunk és főleg azt em, hogy ő lesz aki, aki 1x azt mondja, hogy elmúltak az érzései..

A történethez hozzátartozik, hogy egy éve depressziós, de nem ismeri be magának, nem megy orvoshoz.

Nagyon sok egyéni problémája van, ami szerintem kihatott a kettőnk helyzetére és vezethetett odáig, hogy ő a szakítás mellett döntött.

Eleinte még ezt is fújta, hogy magával van a baja és nem tud semmit beletenni így egy kapcsolatba.

Majd ahogy teltek a hetek, folyamatosan változott a véleménye. Hallottam már az elmúlástól, megszokáson át mindent, ami miatt ő így döntött. De a hónapok alatt többször elbizonytalanodott és éltette bennem a reményt, hogy még a későbbiekben lehetünk együtt, mert ő sem tudja nélkülem elképzelni az életet.. Persze ezt mind virtuálisan, személyesen nem volt hajlandó találkozni a hónapok alatt..

Nem tudom mit kezdjek magammal és nem tudom mit gondoljak, mit higgyek el abból, amit mond. Hiszen egyik pillanatban még minden rendben volt, másnap meg elém állt 7 év után, hogy neki nincsen energiája kapcsolatra... De közben mégsem enged el, többször elhúzta a mézesmadzagot előttem. Minden erőmmel próbáltam megjavítani, találkozni, de ő tiltakozott. Tehetetlennek érzem magam.

Az ismerstségi körömtől már hallottam párszor, hogy engedjem el, jobbat érdemlek, hisz annyi nem volt benne, hogy személyesen tisztázzuk a dolgokat.

De én egyszerűen nem tudom őt elengedni. Én nem hiszek abban, hogy ha probléma adódik egy kapcsolatban, akkor eldobom. Én úgy álltam hozzá az évek alatt, hogy ő legyen az első és az utolsó is.

Biztos velem van a baj, de nem tudom és nem akarom elfogadni ezt a helyzetet. Felemészt a szomorúság, düh és tehetetlenség.

MOst néhány napja már nem beszélünk ismét.. De szerintem még nincs vége, biztos fel fog még bukkanni...

Szerintetek tényleg nem szeret már, vagy talán ha rendbeteszi magában a dolgokat, rájöhet még, hogy velem szeretne lenni?