Hogyan tudatosítsam magamban, hogy mi soha sem leszünk egy pár?

2015 nyarán megismertem egy fiút családjaink ismerettségének köszönhetően.

Mi kicsi korom óta az egész nyári szünetet a Balatonon töltjük a nagyszüleim nyaralójába. A szüleim a nyáron meghívták ezt a bizonyos családot is,ahol ezzel a fiúval nagyon jól kijöttem. Első héten szinte izzott köztünk a levegő,nem is szóltunk nagyon egymáshoz,de egyik este láttam,hogy egyedül ül a teraszon,így lesz,ami lesz alapon leültem mellé beszélgetni. Nagyon meglepődött,de örült neki. Egész éjjel kint beszélgettünk,előkerült némi alkohol is,aminek hatására megtörtént ez-az. Attól az éjszakától fogva,0-24 együtt voltunk,együtt keltünk és feküdtünk,minden egyes nap összebújva aludtunk el,minden tökéletes volt. Ám de a nyárnak vége lett,mi a szüleimmel visszamentünk Győrbe,ők pedig Székesfehérvárra. Elkezdődött az iskola,mindketten elfoglalttá váltunk,alig-alig beszéltünk. De a téli szünetbe meglátogattuk őt és a családját,és minden olyan volt,mint nyáron. Most viszont mindketten érettségizni fogunk nemsokára,most már tényleg csak ilyen 3 naponta beszélünk. Viszont én nem tudom kiverni a fejemből,úgy érzem beleszerettem. A helyzetet nehezíti,hogy ő valószínű Pestre kerül egyetemre,én pedig maradok Győrbe,és itt fogok lediplomázni,ha minden jól megy. A gondolat is megijeszt,hogy ő bekerül a nagy pesti forgatagba,rengeteg barátja lesz,összejön egy lánnyal,és engem elfelejt..

Köszönöm,hogy végig olvastad,elég hosszúra sikeredett.

De a kérdésem továbbra is az,hogy hogyan tudnám kiverni őt a fejemből? Vagy ha nem is kiverni,de tudatni saját magammal,hogy nekünk együtt nincsen jövőnk?

18L