Mik az okok amiért egy férfi elválik a feleségétől?

Válaszom megdöbbentő lesz, és újszerű, noha több évtizedes kutatások eredményeiből következik. Ezek - bár publikusak - mégsem közismertek, mondhatnánk érthető okokból, hiszen széles körű tudásuk világbotrányt eredményezne. Ugyanis a belőle leszűrhető, és megkívánt párkapcsolati viselkedésünk szöges ellentétben van azzal, amelyet a "mai világ" hiedelmekkel teli viselkedése kényszerít már több mint fél évszázada ránk.

Nem konkrétumokról írok (azokat százával lehetne sorolni), hanem általános mozgatórugókról, melyből szintén van egy jópár, s ezért - elnézést, de - hosszú lesz, bár a tömörségre törekszem.

Mindennek az alapja a hormonkutatások új eredményei, és a több millió éves evolúciós folyamatok által kialakult emberi természet - látszólag megváltoztatható, ám a valóságban - megváltoztathatatlan volta.

Kicsit messzebbről kell kezdeni, mégpedig a hűséget biztosító oxitocin hormonunk nemrég felismert hatásával:

A simaizom összehúzó hatását már régről ismerjük, szülést indítanak be vele, hiszen a vajúdás alatt nagy mennyiségben felszabaduló oxitocin okozza a méhösszehúzódást (azaz a fájdalmakat). Ám van egy - az állatvilágban is megfigyelhető - komoly mellékhatása is (inkább főhatás), amely által az agyi hálózatban nagyon gyorsan egy erős kötődést alakít ki egy konkrét személy (itt a megszületendő csecsemő) iránt. Ókori filozófusok is megfigyelték: "egy anya képtelen otthagyni gyermekét". Ha elvesztené, akkor talán a legerősebb pszichés fájdalmat kénytelen átélni. A kötődést tovább erősíti a szoptatás, ott is rengeteg oxitocin (tejcsatornák összehúzódása), s a kötődés csak erősödik, de soha nem múlik el. Még felnőtt korára is nehezen "engedi el" a kirepülő gyermekét.

S most az első számú lényeg: Az anya/gyermek kötődési viszony mellett létezik egy másik - ugyanolyan erős, de más színezetű - kötődés amely a szexuális partnerünkre irányul. A szex folyamán szintén bőséges az oxitocin termelés, amely a kötődéssel hetek alatt szinte egy emberré tesz minket, mint párt. "Egyek vagyunk, egymáshoz tartozunk", érezzük ezt gyakorlatilag akár a halálunkig is. Ehhez azért sok szex kell, de ezt egy másik hormon biztosítja, mégpedig az endorfin nevű, amely igazi, természetes drog, és ez okozza az orgazmust. A droghatás függőséget okoz, és emiatt a szexet gyakran csináljuk. Kötődés mind a nőben (ott méh összehúzódás) s ugyanúgy a férfiben is (prosztata összehúzódás) fellép, és ugyanolyan erős.

Új felismerés: A szex lényege nem a "párzás" (utódnemzés, ahogy régen hitték), és nem a gyönyör elérése (ahogy ma hisszük, ám ez látható, hogy csak egy csel), hanem a kötődés kialakítása. A Férfi és Nő párként ugyanis sokkal hatékonyabb mint bármely más két ember együtt. A házasságnak és a családnak ez a hormon a biológiai kikényszerítője.

A kötődés miatt egy megcsalás, vagy a szakítás ugyanolyan erős pszichés fájdalmat, traumát okoz, mint pl. egy gyermek elvesztése. Komoly személyiség megváltozást is eredményez minden esetben, az önértékelés a padlóra kerül, az önzés elhatalmasodik, a bizalmatlanság úrrá lesz rajtunk. S ez szinte leküzdhetetlen. (mint ahogyan leküzdhetetlen egy túlélt repülőgép katasztrófa után a repüléssel szemben fellépő iszony).

Sajnos legalább két rossz hírem van:

1. A szakítás lehetősége nagy százalékban borítékolható a civilizált világban. Két - egymásnak nagyon szimpatikus - ember, ettől függetlenül minden 4 esetből csak egyben mondható egymáshoz valónak. Kb. 75% esély van arra, hogy összeférhetetlenek az élet valamely hétköznapi területén (maga a szex a legkisebb gond). Ám a nem ritkán a mihamarabb megkezdett szex, a kötődéssel azt hazudja, hogy "egymáshoz valók vagyunk". Évekig tart, komoly kötődési háttérrel, míg szakítani tudunk, amelytől a személyiségünk sérül.

2. A kötődési mechanizmus "arra lett kitalálva", hogy van összesen egy partnerünk (előtte nem volt más), és az az életünkben az egyetlen. Ekkor ez az egyedi, és semmivel nem összehasonlítható kötődés automatikusan biztosítja a hűséget (feltéve, ha egymáshoz valók vagyunk). Több partner esetén a kötődésünk "széttöredezik", s a hűség ereje megrendül. Hasonló ez a ragasztóhoz, amely elsőre erős, de ha szétszedjük, már kevésbé hat. Minél több partner, annál könnyebbé válik a megcsalás, bár a szakítás fáj.

Pat Fagan egy nem régi kutatásában ([2017] "The most important correlation in all of social science.") felkavaró eredményre jutott. Ebben Fagan azt vizsgálta, hogy hogyan növekszik a válás gyakorisága a házasság előtti más partnerek számától. Azt találta, hogy nőknél már egyetlen előző partner megtizenkétszerezi (11,7-szerezi) annak valószínűségét, hogy a pár elválik a házasságuk első 5 évében.

Több más mechanizmus is közreműködik egy viszony ellehetetlenülésében, és némelyikről szintén ugyanennyit (szintén csak tömören) lehet írni.

A feminizmus végletekig eltorzult iránya a nők nagy részét férfiassá tette, a nőiességük háttérbe szorításával. Ezek a nők szexuálisan nagyon vonzók ugyan (s a férfiak buknak rájuk), ám a mellettük élés hamarosan pokollá válik. Egy felmérésben arra a kérdésre, hogy a férfi miért csalta meg a nőjét, az adható válaszok között legtöbbször szerepelt: "Mert úgy éreztem, hogy egy férfi mellett élek, s nekem egy nő kellett". Egy párkapcsolatban általában egymás személyiségének tükörképét adjuk, azaz egy férfias nő mellett a férfi automatikusan elnőiesül (lásd Karinthy mondása). S egy ilyen nő hiába is várja, hogy az élet bizonyos helyzeteiben "mint férfi" viselkedjen. Ez nehezen megy, és van olyan életpillanat, amikor pl. csak kék tablettával.

Szintén a feminizmus - egyes országokban törvénybe is foglalt - következményével nem akarjuk belátni a férfi és a női gondolkodási mechanizmusban lévő alapvető különbségeket, amelyek a magzati fejlődés által biológiailag adottak. Egy párkapcsolati szakértő (John Gray - Mars/Vénusz téma) 25 éve adta ki művét, amely sokaknak segített a különbségek miatti téves reakcióinknak a leküzdésében. Sok további műve közül lényeges a nem régi új, melyben ezt a két fő hormonhoz, a tesztoszteronhoz és az ösztrogénhez köti.

Egy másik neves szakértő (John Gottman) a nemi különbségekből, s így félreértésekből adódó kommunikációs zavar csapdáját "Csótány Motel"-nek nevezi, melyben kényszerűen ott maradunk, mindketten pokolian rosszul érezve magunkat. Ugyanő a párkapcsolati hűség fogalmát kiterjeszti (szerinte minden baj egyfajta hűtlenségre vezethető vissza), és a hűtlenség gyökereként a társunkkal kapcsolatos negatív összehasonlítások megjelenésében látja. Márpedig ez az összehasonlítgató hűtlenség biztosan előáll, ha volt előző partner!

Egy fő probléma pl. még, hogy nem alakítunk ki egymással eredményre vezető konfliktusmegoldási stratégiát. Induló kapcsolatainkban hamar megtaláljuk a szexben a feszültségek levezetését (lásd Mihalec Gábor könyve), s a konfliktuskezelésünk megreked egy kezdeti szinten. Semmi sem lesz megoldva, csak halmozódik a szőnyeg alá söpört kosz.

A házasságban egy mindennapos probléma, hogy amíg együtt járunk, a fentiek szerint is tévútra vezető szex mellett nem az egymás megismerésére, összeférhetetlenségünk felismerésére törekszünk, hanem randevúzgatunk, izgalmas programokban nem saját magunkat adjuk, hanem a másik szimpátiájának az elnyerésére törekszünk. Aztán a házasságban mindez leáll. Pont fordítva kellene. A szex és az izgalmas programok a házasságba valók (sőt kötelezők).

Még egy a felsorolásból: a sok partner, illetve a ma gyakori pornózás (a nők is!!!) a szexet eltárgyiasítja. Nem egy - intimitásban megélt - közös élményt látunk emiatt már benne, hanem egy túlértékelt, élvezetközpontú feladatot. A tárgyiasultságban törvényszerűen jelentkezik, az egyre jobbnak, és még jobbnak a keresése (ez egy komoly figyelmeztető jel!), s az eddigiek megunása, s elhidegülésként való magyarázata. A szex egy hosszútávú kapcsolatban nem így működik, s be sem ismerjük: csupán elrontottuk magunkat. Visszacsinálni szinte majdnem lehetetlen, évekig tartó, hosszú munka, de tudatlanságunkban még csak meg sem próbáljuk.

A házasságról egy tévképzetben képzelgünk: Azt gondoljuk, hogy attól boldogságban fogunk élni. NEM! Mindig adódnak boldogtalanságot okozó helyzetek, amelyben kettőnkön múlik, hogy megoldást, elviselést találjunk. Ám - az elmúlt fél évszázad tapasztalata szerint - a második partnertől kezdve rövid, pillanatnyi élvezetekkel ritkán megtűzdelve, egy életre szóló, alig elviselhető boldogtalanság vár ránk. Az 50 évvel ezelőtt 15-20%-os válási ráta, melyet jóhiszeműen csökkenteni akartak, mára 45-50%-osra nőtt.

A végső következtetés, hogy a férfiak és a nők ilyen magas válási arányának mi az eredendő oka az egész fejlett nyugati régióban: az 1968 tájékán kitört, és a világon végigsöpört Feminista, Szexuális, és Kulturális forradalom.

A következményekről (demográfiai katasztrófa, a civilizációnk összeomlása) még 1934-ben végzett el J. D. Unwin egy történelmi adatokra támaszkodó, nagy léptékű kutatást (Sex and Culture), melyből ma a felsőbb körök kétségbeesetten döbbenhetnek rá, mi is vár hamarosan ránk.

Nagyon tömören(!), és "röviden" csak ennyi.

Nehéz kérdés ez.

Tapasztalat: Minden szex után a péniszemen égő érzés. Nem hagyta abba a dohányzást mikor én. Pedig megbeszéltük. Szeretkezni , csókolni közben egy bűzös görényt…. Nem értette. Egyre kevesebb szex… Aztán esti elfoglaltságokat talált, hazaérkezés spermás bugyival… Már nem kell. Anyagi, gazdasági okok miatt élünk együtt. Nem akarok a hid alatt tanyázni. Már így halok meg. 67 éves vagyok. Konkluzió: teljes anyagi önállóság, legkissebb jelre hagyni a kurvát, menjen útjára!