A párom nagyon kedves, szeret, megértő, mégis úgy érzem, hogy nem az igazi. Mi a teendő?

Szerintem nem véletlen ebbe a topicba tetted fel kérdésed.

Én is éreztem így anno, 3 éves kapcsolat végefelé, gyanakodtam, hogy ő feleségül szeretne venni, én meg nem lettem volna az neki Én 18, ő 21. Korrektebbnek éreztem azonnal szakítani. Rá 1 hónappal később, megismerkedtem mással, akivel tudtam, már első randin, hogy ő lesz a férjem.

25N

1.: Túl fiatal vagy egy kapcsolathoz.

2.: Miért nem FÉRFI mellett vagy?

3.: Lehet, hogy nem hiszed el, de ez lesz majd a házasságodban is! Csak onnan nem fogsz tudni majd lelépni, mert ott lesz a gyerek a hitel, meg az, hogy nem lesz lóvéd saját életre.

Nem tudom, mivel sosem értettem az ilyen viselkedést/hozzáállást senki részéről. Saját példa, amit rokonságban hallottam:,,Évek óta együtt vagyunk, de én nem tudom elképzelni vele a közös jövőt."

Akkor lényegében ez idő pocsékolás már a kezdetektől. Amiről a másik, elszenvedő fél, mit sem sejt. Ha van benned tisztesség elmondod mi a helyzet és nem halogatod.

Érzés? Milyen érzés?

Áldva várom a napot, mikor az emberek feleszmélnek, hogy nem a kis mesekonyveket és drámai romantikus, ámbár megerőszakolós Szürke 50 árnyalata, meg 365 nap filemeken kéni szocializálódni és az alapján élni az életet. A boldogságot a legfontosabb? Ennél aligha van undorítóbb, önzőbb gondolat a világon, s sajna annyira buták vagytok, hogy nem is érzitek az állítás és a jelentése közötti ellentmondást.

Kit érdekel, hogy valaki figyel rád. Kit érdekel, hogy tisztel, jó vele, értékel, kedves, megbízol benne blabla. Kit érdekelnek ezek. Ezek egytől egyig mindenkiben megvannak és bizalmat is oly könnyű képíteni, hiszen már mindenki első nap szétteszi a lábád és b**zik. Kit érdekel, hogy emberség van. Az a baj, hogy nincs egy érzés. Nincs az a csodás szerelem, mellyel a szőke herceg fehér lovon vágtat a királylányhoz.

Nincs az az érzés ami amúgy mindig elmúlik, a következőnél is elfog, majd az utáninál is, de nem baj, alapozz erre és majd évente új f**z járhat benned.

Tudod ha nem ilyen baromságokra göcsölne az ember, hajlandó lenne tükörbe nézni, is megkérdőjelezni magát, talán észrevehetné, hogy nem kell a boldogságot hajhászni és követelni ahhoz, hogy megkapja. Nem kell a lángot érezni ahhoz hogy égjen. Te még téged nem maga a tárgy, hanem a tárgy megnevezése éltet. Meg is érdemled. Hagyd ott inkább, törd össze, majd megtanulja, hogy te ennél rosszabbat érdemelsz.