Legyünk csak barátok. A legrosszabb mondat, amit hallani szeretnél. Volt már ilyenben részetek, hogy ezt mondták nektek? Volt olyan, hogy később ezzel a személlyel mégis egy párt alkottatok újra?

Szerintem nem a legrosszabb.. sōt értékelem azt, ha egy kapcsolatot letudunk zárni békében, anélkül, hogy megutálnánk egymást. Természetesen nem kell aktívan tartsuk a kapcsolatot, de ha megmarad egy távoli barátias viszony, az még mindig jobb, mint gyūlōlni az exet szakítás után, meg távolról kerülni, mint valami leprást.

Sosem értettem, hogy szakítás után miért kezeli úgy az exét az ember, mintha halott lenne. (gondolok itt az olyan helyzetekre, amikor véletlenül összefuttok és nem is köszöntök egymásnak sértettségbōl).

Számomra ezerszer rosszabb az, ha valaki bunkó módra szakít és bántóan kezeli az exét, gyūlōlködik, vagy lekezelō...

Velem érdekes módon pont azok akartak barátok maradni, akikkel csúnyán váltunk el (megcsaltak, szemétkedtek). Nonszensz.

Részemről ez egy értelmetlen kérés. Exszel echte nem haverkodok, de amelyikkel normálisan zajlott a szakítás azzal nyilván normálisan viselkedek ha pl. összefutunk az utcán (amúgy csak egyszer-kétszer fordult elő ez is).

De aki megcsalt azt se nézem levegőnek, de nyilván nem fogok nagy mosollyal a képemen odalépni hozzá és megkérdezni hogy mi újság vele. Madár nem vagyok.

8-as: Adom! :D

Kérdező: Igen, volt. És szerencsére nem alkottunk újra egy párt. A mostaninak előzékenyen megmondtam, hogy ha nem akar velem együtt lenni, szíve joga. De elég rossz tapasztalataim vannak az általad említett mondattal kapcsolatban, és nem leszek senki eszköze, és lelki szemetesládája. Nem. Többé nem...