Mesélnétek gyász szakasz leküzdéséről?

nagyon köszönöm a válaszokat.

persze hogy 2 emberen múlik de itt nem erről volt szó sajnos... higyjétek el ennyi időssen már azért tudom hogy "másnak hazudhatok de magamnak nem".

Megismertem egy lányt aki mindent megtett azért hogy együtt legyünk és egy idő után legyen baba is. ( időben volt 33 ezért is sietős volt neki)

Amint minden összejött kifordult magából és ez az oldal hogy mindent megtegyen ez nem csökkent hanem szó szerint eltünt az ő oldalárol annyira nem nem túlzás 2 évig egy vad idegen ember voltam a z albérletünkbe a terhesség első hónapjától.

valóban 2 ember kell hozzá és ezt annyiszor el is mondtam neki hogy felfoghatattlan. Voltak rettenetesen megértő és türelmes időszakaim ( hónapok) amikor mindenre fogtam ezt ( első terhesség, hormonok, trimeszterek, nő ) tényleg mindent probáltam. De nem hatot, megprobáltam vele erről komunikálni az sem hatot, szisztematikusan elkezdtem mindenről leszokni ami rossz szokásom lehetett olyan szintre hogy már a végén sirva könyörögtem neki hogy nézzen magába mert valami rettenetesen nincs rendben vele.

De semmi.

Jelenleg én vagyok most abba a pozicióba aki sodródik az árral és bárcsak azt tudnám mondani hogy mind 2 en úgy látjuk hogy jobb ha ennek vége de én sajnos ha ki is mondom ezt mert ez igy kegyetlen mert ha látja hogy nekem rossz akkor mégjobban belémrug ez a tipus, akkor is én csak azért mondom ezt ki mert nekem nem volt más választásom szépen lassan igy irányitotta az egésszet hogy a vége ez legyen és barhogy erőlködtem nem volt más választásom.

Szóval az hogy mind 2 en hibássak vagyunk nyilván igy van. Az hogy ki mennyire vette ki ebből a részét az meg nem túlzás ha aztmondom hogy 90% - 10% százalékra ő nyert.

ÉS a végiggondolás... a leges legrosszabb része az egésznek...

Azt kell végiggondolnom most hogy ameddig "elérhetettlen voltam neki" addig imádott szeretett (ekkor még nem voltunk együtt) de amint terhes lett mert a gyerket mindennél jobban erőltette azután rengeteg példa volt elöttem és rengeteg ember hibájából tanulva tudtam hogy én mindent megteszek a családomért és ott leszek velük mindig. Ha ebből kell tanulnom most annyit tanulhatok csak hogy "ne add ki a szived nekik mert csak kihasználják és látják hogy annyira szeret hogy bármit meglehet vele tenni"

Legközelebb ha lesz ilyen akkor bulizgatnom kell, el kell járogatnom, figyelmet sem nagyon kell vennem róla amikor terhesen fekszik az ágyon és inkább ismerőssökkel lógni kell mert akkor "elérhetettlen leszek" legtöbben forditva esnek ebbe bele de én pont megprobáltam mindent beleadni de ez volt az én hibám. Mert ő 33 évesen társaságba vágyik , discoba vágyik és más srácoknak a visszacsatolására vágyik - ezeket kimondta és a más srácokat pedig nyilván nem mondta ki de lebukott amikor titokban mással találkozott és végig hazudta hogy hol van épp persze lebukott.

Az án esetemben nem jó végiggondolni mit ronthatott el az ember mert akkor abból az fog lejönni hogy máshogy kellet volna a terhesség első pillanatától hozzáálni...