Pár napja szakított velem a párom. Van egy közös 4 hónapos kislányunk. Egyszerűen egyik napról a másikra az ajtó elé tett minket. Hosszú lenne leirni miért de én sem voltam mindig jó hozzá?

Annyira fáj, nagyon rosszul érzem magam. Egyedül maradtam egy kisbabaval. A volt párom azt mondta soha többé nem akar velem együtt lenni, megprobalom elfogadni, de azért még reménykedek. Neki a haverok fontosabbak és most már napok óta ünnepel hogy elmentunk. Vajon tényleg ennyire nem érdekli? A barátnőm azt mondta,valószínűleg eltart nála pár hétig mire realizalja hogy mi történt, és talán akkor elkezdunk neki hiányozni? Ti mit gondoltok? Adjam fel és felejtsem el vagy próbáljam megmenteni a dolgot? A szerelmet nem lehet erőltetni. Ha nem akar akkor bizony nem akar... Nagyon szomorú vagyok