Mennyire normális hogy férfiként sirok?

Barátnőm már nagyon régóta azt akarja hogy vége legyen közöttünk.

Van egy kisfiam aki még csak 1 éves, ő ezért hogy vége legyen már kb 20 hónapja küzd ( csúnyán bánik velem , mint ha egy idegen lennék , abszolút nem közeledik , megbeszélni sosem tudom vele) egyszóval kegyetlen érzés.

Jelenleg Angliában dolgozok kijöttem pár hónapja hogy legyen megélhetéssünk, de kiderült közben hogy hazudott is nekem ameddig nem voltam otthon titokban találkozott 1x biztosan egy sráccal és végig hazudta addig ameddig le nem bukott. innen sejtem hogy az elmúlt majdnem 2 évben is megtehette ezt már.

abszolút tönkrementem lelkileg, ott a családom a szemem előtt és a szemem előtt veszitem el mert egyedül kevés vagyok hogy tegyek érte...

dolgozok kint az egészségügyben ez is eléggé rátesz nekem mert halnak sorban meg az emberek és nemigazán jó érzés...

De ez amit átélek és esélyem sincs tenni mert ha szóvá merem tenni ideges lesz és beszélni sem lehet vele.

31 éves vagyok utoljára tizen pár évesen sirtam de most minden napom erről szól látom elveszni a családom és nem tehetek ellene semmit... mert ha próbálok azzal mindig csak rosszabb lesz .

Ezek után is bármilyen reményteli üzenetet irok vagy nem is válaszol vagy mégjobban megaláz és az utóbbi az mindennapmegy. már alig birom ennyi idő után....