Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire normális hogy férfiként sirok?
Barátnőm már nagyon régóta azt akarja hogy vége legyen közöttünk.
Van egy kisfiam aki még csak 1 éves, ő ezért hogy vége legyen már kb 20 hónapja küzd ( csúnyán bánik velem , mint ha egy idegen lennék , abszolút nem közeledik , megbeszélni sosem tudom vele) egyszóval kegyetlen érzés.
Jelenleg Angliában dolgozok kijöttem pár hónapja hogy legyen megélhetéssünk, de kiderült közben hogy hazudott is nekem ameddig nem voltam otthon titokban találkozott 1x biztosan egy sráccal és végig hazudta addig ameddig le nem bukott. innen sejtem hogy az elmúlt majdnem 2 évben is megtehette ezt már.
abszolút tönkrementem lelkileg, ott a családom a szemem előtt és a szemem előtt veszitem el mert egyedül kevés vagyok hogy tegyek érte...
dolgozok kint az egészségügyben ez is eléggé rátesz nekem mert halnak sorban meg az emberek és nemigazán jó érzés...
De ez amit átélek és esélyem sincs tenni mert ha szóvá merem tenni ideges lesz és beszélni sem lehet vele.
31 éves vagyok utoljára tizen pár évesen sirtam de most minden napom erről szól látom elveszni a családom és nem tehetek ellene semmit... mert ha próbálok azzal mindig csak rosszabb lesz .
Ezek után is bármilyen reményteli üzenetet irok vagy nem is válaszol vagy mégjobban megaláz és az utóbbi az mindennapmegy. már alig birom ennyi idő után....
válasza: válasza:
válasza: válasza:Én is bőgtem mikor ugyanebben voltam mint te. El kell engedned a párod. A gyereked pedig annyiszor meglátogatni ahányszor csak tudod.
A legnehezebb azt a vágyat elengedni hogy család, és azokat a dolgokat amiket tervezgettél, tervezgettetek.
De minden fejben dől el, ne azon keseregj hogy mit vesztettél, mert akkor nagyon nehéz lesz.
válasza:Teljesen normális.
Nagyon sajnálom a helyzetet, egy nagyon jó ember lehetsz.
Kitartást..
válasza:Arról nem szól a történet, hogy miért akar ennyi ideje különválni. Úgy értem,nem ismerjük a másik fél oldalàról a sztorit.
Pl én is úgy voltam az exemmel, hogy màr hónapokkal szakítás előtt megkértem rà, hogy költözzön el,nem szeretem már (időben szóltam, hogy min változtasson, mert kezdek kiábrándulni, de nem tett semmit), de egyszerűen nem akarta tudomásul venni, hogy vége, és már helyrehozhatatlan. Emiatt állandóan sírt, kapálózott, próbálkozott, akaszkodott, és egy idő után annyira feldühített ezzel, hogy nem bírtam magamat türtőztetni, és aláztam meg csúnyán beszéltem vele, pedig nem így terveztem.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálatok is pont ez van, de nem hinném, hogy kizárólag az egyik fél hibás egy szakításért, főleg hogy màr rég külön akar válni. Miért nem engeded el? Attól még a gyereked megmarad, de ez az elmérgesedett viszony kinek jó?
6#
Sajnos a gyereket akarta csak ezt regen amikor nem voltunk egyutt akkor ki is mondta "gyereket szeretnék tőlled , de nem kell vele foglalkoznod"
Engem ez akkor nagyon megviselt és arra tudtam csak gondolni hogy azert mondhat ilyet mert tudja hogy így valóban összejövünk (ez annak idejen volt) nem gondoltam volna hogy valoban igy is tervezi.
Mind 2 felnek vannak rossz szokásai, neki a dohányzás amit én utáltam nagyon és mindig szépen kértem hogy időben szokjon le, terhességet is végig dohányozta úgy hogy a 7. Hónapban bukott le csak.
Neken pedig a szerencsejatek volt amit miattaelső időben jóval lejebb vittem utána pedig hogy apa lettem teljesen abba is hagytam úgy hogy még 200ft ot sem jatszok teljesen befejeztem pedig 13 évig kb függő voltam...
Mindig próbáltam leülni vele és beszélni hogy miben változzunk mi az ami nem tetszik a másikban mik azok a rossz szokások amit meg kell beszélni.
Amint a terhesség sikerült 180° os fordulat és tudta hogy sikerült onnantól 3 munkahelyről rugtak ki amiatt mert olyan volt mint ha egy idegen nőhöz járnék haza , teljesen tönkretett. :(
Idős embereket ápolok kint és kegyetlen látni milyen az akinek nincs családja és kb napi 3x sirom el magam amikor belegondolok hogy mit csinált velem és még forgatja a kést a szivemben amikor látom őt videótelefonálas közben (nezem a fiam furdeteset) és a szavaival úgy aláz meg hogy azt el sem lehet mondani. :(
31 eves ferfi letermre szo szerint mindent elveszitettem , senki nem var otthon , 1 borond ruhaval jottem ki ő miattuk de vissza mar nem kell mennem.... nincs is hova vagy kihez..
válasza:Ge ci kemény szitu.
Es igy hogy irod a megcsalast,még lehet fokozni is.
Pl hogy nem a tied a gyerek.
50 ropi az apasagi teszt.
Ha valahol,akkor itt indokolt.
8#
Mar nekem is az eszembe jutott de a terhesség elött lelki terrort is bőven volt.
Elnezest hogy igy fogalmazok de olyan dolgokat csinált ami akkor is kegyetlen volt.
Ha vedekezes nelkul szexeltunk akkor bele kellet mennem mert ha nem akkor egesz nap duzzogott es nem isnallt velem szoba, a gyerek temat ugy csinalta ahogy csak elkepzelni lehet...
Tobbszor mondtam hogy meg varjunk egy kicsit ( pedig akkor en is akartam már és egy tündér volt igy meg sem fordult a fejemben)
Az hogy a gyerek tollem van kb biztos ( nagyon is hasonlit ram)
De amilyen valtozast csinalt amikor kiderult hogy terhes lett az elkepeszto..
Onnantol kezdtem szepen tonkremenni es ha szova mertem tenni akkor abbol vita lett es ha en nem kapalozok ezert a kapcsolatert akkor ott en el is lehettem volna 1x nem mondta hogy akar engem.
1 minimalis ölelést nem tett azóta se egy puszi se szex semmi.
Ez a terhesseg 1. Honapjatol van igy.
Ez a lebukás meg 1 hónapja történt ami csak egy eltitkolt talalkozas volt egy beszelgetes szerinte...
Nalunk is ez van annyira szet vagyok torve hogy barhogy probalkozok barmilyen szep levelet irok annal nagyobb megalazast csinal vissza..
És igen ez is az igazsaghoz tartozik hozza.
Nincsenek barataim ( nem azert mert valami baj lenne velem) nevelő otthonban nottem fel es valahogy ugy alakult hogy szet valtak az utak en igyekeztem rendes normalis eletet elni es dolgozni , akikkel egyutt nottem fel sajnos 1/1 ig börtön , bünözés es hasonlók ezért szépen kikoptunk.
Haverok vannak ( de olyan igazi baráton nincs) és piszkosul rossz ez az időzites is...
Külföldön vagyok ahol alapból senkit nem ismerek
Nincsenek barataim...
És a családom a szeme láttára megy el és a gyerekkel tisztában van.. tudja hogy mivel semmim sincs és mellette férfi is vagyok + a fiam most lett 1 éves így esélyem sincs arra hogy közös felügyelet meg az hogy elvigyem.
Csak utazhatok vidékre bp ről ahova elköltözött és látogathatom a fiam... úgy hogy ertük jöttem ki külföldre.
Szó szerint ha az idős embereknél vagyok kint itt próbálok lelket önteni beléjük de ha elindulok haza akkor a szobám vár csak és kegyetlenül rossz érzés hogy teljesen egyedül vagyok ebben az egészben...
Sosem gondoltam ilyet hogy képes valaki ilyenre egy másik emberrel
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!