Miért szerettetek ki a parotokbol?

Egy év után elkezdte a testem kritizálni, miért híztam meg stb stb, mikor ő maga is meghízott. Először aztmondtam magamnak, hogy mindent megteszek és 10 kilót le is adtam kb 1.5 hónap alatt (kevesebb voltam mikor megismerkedtünk) Neki ez nem volt elég, még többet akart. Aztán egy idő után kicsit megelégeltem hogy én vagyok a túlsúlyos, én vagyok az akinek beszólogatnak mert lenőtt a haja, az aki legyen más..

Ő persze a kondival is felhagyott, elhízott, mint aki teljesen elhagyta magát, amit ha megkérdeztem akkor összevesztünk.

Egy idő után teljesen elegem lett, úgy keltem fel nap mint nap, hogy kevésbe akartam. Aztán megint kaptam a beszólogatást és azt mondtam hogy elég. Akkora annyira gyűlölet lett bennem, hogy már nem volt kedvem se tenni az egészért.

Bocsi hogy hosszú lett.

Valahogy elmentünk egymás mellett. Mások lettek a célok a munkája miatt már alig tudtunk együtt lenni és kiéleződtek a már kezdetben is jelen lévő problémák.

Egy ponton túl azon kaptuk magunkat hogy már nincs miről beszélgetünk sőt már igényünk sincs igazán a másik társaságára. Ő úgy érezte én hanyagolom el én meg úgy hogy ő nincs velem. Végtére is kiderült hogy egész mást várunk egy kapcsolatban a másiktól így esélyünk se volt megadni egymásnak mindent hiába próbáltuk a magunk módján. Ezt a helyzetet tetőzte a kevés együtt töltött idő (és az együtt töltött idő haszontalansága) és az elégedetlenségünkből fakadó feszültség és viták.

Nagyon rossz rájönni hogy már nem is igazán ismered azt akivel együtt élsz. Így elengedtük egymást.

En nagyon szeretem, de testileg mar nem kivanom. O ferfi, es oregszik, en pedig belul abba a tevedesbe estem, mintha fiatalodnek.

Volt nagyjelenet, kiborulas, valjunk el, de ne. Megmondtam az okat. Azt mondta, o csak velem tud elni, de ha ugy gondolom, elenged, csak o velem akarta leelni az eletet.

Mikozben par honapig kegyetlenul nyomtam, hogy muszaj elhagynom, rajottem, hogy en is vele tudnam csak leelni az eletem.

Szeretem, de egyaltalan nem kivanom.

Megcsaltam. Olyannal, akivel utana soha tobbet nem latjuk egymast. Almodozom.

Egyutt vagyunk, jol elvagyunk. De.

Nagyon igénytelen lett. A végén már napokig fogat se mosott, nem fürdött, a haja tiszta korpa volt. Hiába kértem, hogy próbáljon picit jobban figyelni a higiéniára, semmit nem változtatott. Panaszkodott, hogy nem tud mit kezdeni a hajával, egyszerűen korpás, mondtam, hogy menjen el orvoshoz vele, ő majd tuti mond valamit. Erre az volt a reakció, hogy “nem, mert az tök ciki”... Mert az nem ciki, hogy tiszta korpa a haja?

Sajnos hiába szerettem a személyiségét, az igénytelenség miatt teljesen eltávolodtam tőle, fizikailag kifejezetten undorodtam tőle.