Hogyan tettétek túl magatokat egy olyan szakításon, ahol szerettétek a másikat? . Folyt.

Volt egy ilyen, ő szakított velem.

Először is a tudat segített, amit te is írtál: olyan rossz volt a végére a kapcsolat, hogy tudtam, hogy ha még újra is jönnénk, rövid időn belül ismét szakítás lenne a vége. Én magam is gondolkoztam a szakításon még a kapcsolatban, csak én jobban reménykedtem, és küzdeni próbáltam.

Utána az egyik haverja(!) szerelmet vallott, és visszahallottam tőle, hogy az exem eléggé pocskondiázott neki. Onnan tudom, hogy nem hazudott, hogy valóban olyan dolgokat hallottam vissza, amik hibák voltak a részemről, csak azért nem kellett volna őket kiteregetni. Belőlem a haverja nem váltott ki érzéseket, ráadásul jóval fiatalabb is volt, mint én.

Aztán kezdtem realizálni, hogy a kapcsolatunk alatt is mennyiszer magamra hagyott a démonjaimmal, és választotta inkább a haverjait.

Végül -2 év után- visszasírt az exem, de addigra már más kapcsolatom is volt, meg nem is érdekelt amúgy se.

22/N

Én frissen léptem ki egy ilyenből: szerettem, de 1.5 éves kapcsolatunk alatt én az ex szelleme ellen küzdhettem - akaratomon kívül és esélytelenül kb.

Barátom részéről: elhanyagolás, másoknak a szennyes kiteregetése, rossz és kevés szex (konkrétan ő feküdt, én meg jól csináljam a munkát), megcsalás.

Nagyon szerettem és küzdöttem, de ki kellett lépjek. Igyekszem a negatív dolgokat emlegetni magamban, ha épp rosszabb állapotomban vagyok. Biztos vagyok benne, hogy idővel túl leszek rajta, csak iszonyat fáj, hogy 1.5 évet hazugságban éltem és ekkorát kellett csalódjak.

Hosszú idő volt, de közben ismerkedtem folyamatosan. Bár épkézláb kapcsolatom egy sem lett, amíg nem tudtam azt lezárni magamban, tapasztalnak jó volt. A melóra koncentráltam, meg minden másra, ami tereli a figyelmem és feltölt pl. szociális élet, hobbi, sport.

Ja és ne tartsd vele a kapcsolatot egyáltalán, ha ilyen nehéz. Oka volt a szakításnak, éld meg a haragot belül.

Emberi szerelemnél kb egy hónap alatt szerelmesedek igazán másikba( általános együtt léttel), és ennek tized ideje kell, hogy kiszeressek belőle. A ti értelmezésetekben nekem semmi sem hiányzik. Főleg nem fáj. Ha fájna, nem szakítanék. Nem fáj, mert így jobb.

Csak a jóra( minden jó)ra koncentráltam.

Egyszerűen, hiába volt még mellettem s aludtunk együtt( mókás eset, nem volt más megoldás), még is három nap alatt szerettem ki belőle. Elmémnek akkor ennyi kellett e dolog adaptálásához.

Szakítás okkomplexumára gondoltam, mikor éreztem, kell.