Az normális hogy egyfolytában rá gondolok?

2 hónapja szakított velem a barátom, hogy «  ô nem akar párkapcsolatot és ezt nem tudja velem tovább folytatni » Részemrôl ez lezáratlan hiszen valószínû, hogy van valami oka ezen kívül is de ezt már nem kérdezhetem meg tôle mert nem akarom hogy azt higgye nem vagyok túl rajta. Akkor kellett volna mikor szakított velem. Most már bánom, hogy akkor nem kérdeztem meg, ezen azóta is kattogok. Tehát még mindig nem értem (soha nem panaszkodott és nem vettem észre rajta semmit) de ez van, elkell fogadni.

2 hónapot voltunk együtt. Kapcsolatunk alatt sokszor csúnyán viselkedett ( aminek súlyosságán szakításunk után gondolkoztam el igazán ) Azt tudom, hogy nem akarok vele lenni mert haragszom rá, hogy nem érdemeltem meg, úgyhogy isten ments hogy én akarjak tôle valamit is. Mégis rá gondolok egyfolytában. Akár ábrándozok róla, akár gyûlölködöm a rosszban amik történtek velem. Mindig rá gondolok és ezt utálom.

Elszeretném felejteni. Sajnos szeptemberben megint találkozunk és minden nap fogunk mivel szaktársak vagyunk és minden óránk közös. A tervem addigra ôt kiheverni és hogy semlegessé váljon nekem, hisz szeretném ha normális osztálytársi viszony maradna közöttünk.

Szakítás óta, ami már 2 hónapja, napközben mikor el-el foglalom magam akkor egy kicsit jobb. Viszont mikor este van, lefekvés elôtt mindig rá gondolok és ez iszonyat idegesítô, hiába küzdök ellene.

1.Miért van az hogy folyton rá gondolok hogyha tudom hogy nem akarok vele lenni?

2.Mi segített nektek vagy valami tanács aki volt má ilyen helyzetben??

Köszi a válaszokat!:)