Más is ilyen depressziós?

Egy bizonyos szintig jó, ha szenved, gyászol az ember egy szakításban is.

Régebben én úgy csináltam a saját magam leszoktatását az exemről, hogy 2-3 hónapig néztem a közös képeket, szomorú zenét hallgattam, az összes csecsebecse amit kaptam tőle, szem előtt volt. Jól esett szenvedni.

Aztán az apróbb dolgokat elraktam egy dobozba, majd 1-2 hónap után a nagyobb dolgokat, pólóját, kispárnát. Ékkor már tudatosan próbáltam vidám dolgokra fordítani a figyelmemet, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Majd megint 2-3 hónap múlva szortíroztam a képeink között...és így fokozatosan, lassan egy év alatt kikecmeregtem a depresszióból. Nekem ennyi időre volt szükségem, hogy sírás nélkül gondoljak rá, és amikor már hetek óta nem sírtam és nem szomorkodtam miatta akkor az utolsó rá emlékeztető dolgot is bedobozoltam és szó szerint lezártam a dolgot.

Megölni magad értelmetlen. Tudom, hogy bullshitnek hangzik, de jön majd másik partner akit nagyin fogsz szeretni. Csak add meg magadnak a gyászidőt. Ha hosszú hónapokig elhúzódik, akkor viszont kérjél segítséget. Vannak ingyenes/normál hívásdíjas, anonim lelkisegély telefonközpoktok, hívd fel őket, és beszélgess velük hetente párszor.

Vagy a barátaiddal ha beszélsz a bánatodról az is segít.

Az emberek többsége NEM teheti meg, hogy egész nap keseregjen.

Dolgozni jár, felelőssége van, el kell tartania egy háztartást, vagy segíteni mindenben.

Az nem képes túllépni aki nem is akar, illetve aki sz**art sem tesz annak érdekében, hogy változzon a helyzete.

ÉS az ilyennek a java hiszti.

Ne aggódj (tudom, könnyű azt mondani), el fog múlni. Idővel enyhülni fognak a sebek.

Persze neked is tenned kell azért, hogy ne tépd fel őket. Kérlek, légy erős, és ne nézegesd a közösségi médiában, ne írj rá, ne keresd.

Foglald el magad, szánj időt a hobbira, házimunkákra - egy a lényeg, ne vele foglalkozz.

Ha pedig nagyon nem enyhül, akkor keress fel egy szakembert, sokan online is vállalnak.