Nem értem a szakítást?

A szüleid mintája mindenképp erős hatással van rád és azért nem akarsz kilépni, csak már más világban élünk. Mint látható ugyanúgy hatalmas problémák voltak régen is, csak nem volt szokás elválni. Ismerősöm 65 éves szülei pár hete váltak, fogta magát a pali és elcuccolt egyik napról a másikra. Ugyanúgy 40+ évig szenvedtek egymással és elpazarolták az életüket.

Érdekes kérdéseket teszel fel, de felteszek én is neked párat: Van-e értelme olyan emberrel lenni akivel már nem szeretnél, aki iránt elmúltak az érzéseid? Korrekt-e vele szemben az, hogy illúzióban hagyod, lényegében kihasználod (néha szeretsz vele lenni, olyankor jó ha kéznél van)? Mennyi értelme van egy olyan kapcsolatnak, aminek semmi jövője és csak pazaroljátok egymás idejét?

Nem minden kapcsolat sorsa az hogy majd elmúlik, de ahhoz egyrészt a számotokra megfelelő személlyel kell lenned, másrészt mindketten keményen dolgoznotok kell hogy az rendesen működjön. Ezekhez mind kell megfelelő önismeret és annak a folyamatos fejlesztése, fejlődés az egyéni életetekben, közös célok, együttműködésre való hajlam és még sorolhatnám. Enélkül is akár egy életen át együtt lehet lenni valakivel, csak ne lepődjünk meg ha a kapcsolat minősége is a padlót verdesi majd.