Elviselhetetlenül fájdalmas szakítást ti hogyan éltetek túl?

Hát... Jó ételek. Jó zene.

Napfény.

Kutyával játszani.

Körbevenni magad családtagokkal, barátokkal akik szeretnek.

Idővel elmúlik nyugi.

Állj be a darkosok közé, mint Stan :D

Amúgy meg, sajnos csak az idő van erre. Persze végleg elfelejteni nem lehet - hogy is lehetne 6 évet kitörölni az emlékezetedből? De azt el lehet érni, hogy egy szép nosztalgikus emlék legyen, de a helyén kezelve, nem úgy, hogy majd belehalsz, hogy megint ez legyen, hanem csak úgy eltéve a lelked kincsesládájába azok közé amikért érdemes volt élni. Legyen ilyen neked, minél több. Nekem sajnos nem sok jutott, de tudom milyen is az.

Elso kapcsolatom nekem is 6 évig tartott, 2 évig magam alatt voltam miatta. Hamarabb is elengedhettem volna, de ragaszkodtam az önsajnálathoz. Egyébként az idő segített, lehet nagyon közhelyes, de tényleg + minden kontaktot megszakítani, és nem nézegetni mit csinál.

A szakítás óta eltelt 6 év, és így visszagondolva jó hülye voltam,hogy elpazaroltam a sírásra 2 évet.. Fél elég lett volna.. Jézus :D + tudom,hogy sokkal jobban jártam így.

Ahogy telik az idő jobb lesz, hidd el.

Nyugi, van kiút, tapasztalatból mondom:)

Az eleje nagyon nehéz, ez tény. Én azt mondom, hogy ne ugord át a szar részt, a fájdalmat meg kell élni, nem kell egyből jól lenned, nyugodtan lehetsz szomorú (persze nyilván bedepizni sem kell). Beszéld ki a fájdalmadat a családodnak, barátaidnak, foglalkozz sokat a hobbiddal, sportolj vagy bármi örömteli tevékenységet csinálj, amit szeretsz, ami feltölt.

Én tavaly váltam el, összesen 7 évig voltunk együtt. Derült égből villámcsapásként tudtam meg, hogy megcsalt, amit a legrosszabb rémálmomban sem feltételeztem róla. Úgy éreztem, hogy összeomlott az egész életem...amit sziklaszilárdnak hittem, az egy lufi volt. Kb. olyan tüneteim voltak mint neked...hónapokig nem aludtam, alig bírtam enni, stb.

Ja és még egy tanács: ha úgy érzed, hogy nem megy egyedül, nyugodtan kérj külső segítséget pszichológustól.

Fel a fejjel! El fog múlni, ezt garantálom:)

33N

Piáltam, cigiztem, leírtam magamnak a történetünket, a miérteket. Kibeszéltem magamból, nem fojtottam el az érzéseket, ha kellett dühöngtem, ha kellett, akkor sírtam. (Férfi vagyok.) Nem játszottam el a macsót, akinek nem fáj, hanem vállaltam magam előtt és megéltem.

Javaslom neked is ezt. Komolyan. Rúgj be alaposan, szívj el néhány szál normális cigit, nézz egy filmet, merengj magadnak... az érzéseket nem szabad elfojtani.

Olyan ez, mint a seben a varrat. Viszket, éget, szúr stb. minden bajod van tőle, de szükség van rá a gyógyuláshoz.