Ti szakítanátok ilyen helyzetben? Mit tegyek?

Egy fiúval az egyetemen szeptember óta barátkoztunk, kisegített mindig, kereste a társaságom, és szimpatikus volt. Decemberben többször találkoztunk egyetemen kívül, sétálgattunk, kávézgattunk, többször meglepett csokival. Január elején összejöttünk, rózsaszín felhőben éltem, nagyon izgatott voltam miatta. Barátnőjeim is megjegyezték, hogy nagyon örülnek nekem, mert kivirultam, amióta kapcsolatban vagyok. Azután jöttek a gondok. Megtudtam pl, hogy ő nem szeretne soha gyereket, ami már ütközik az én elképzeléseimmel. Aztán kiderült, hogy még mindig beszélget az exével, és nem tudja elkerülni, mert edzéseken találkozik vele, és állítólag mindig a csaj keresi őt valami hülye indokkal (utólag megtudtam, hogy karácsonykor szakítottak, úgy hogy még friss a dolog). Rosszul esett, mert az előző 3 éves kapcsolatom is ex miatt ment tönkre. Megbeszéltük annyival, hogy próbáljon neki ritkábban válaszolni, vagy ignorálja a csajt, de sajnos azóta többször láttam, hogy írkálnak, de szerinte nem lesz köztük már semmi.

Aztán rájöttem, hogy szexben sem passzolunk össze, a mérete mellett hiányérzetem van, és tanítgatnom is kellett, pedig neki 5-6 évig volt párkapcsolata, és idősebb is tőlem. Orális szexkor csak puszilgatott, aztán megmutattam, hogy hogy kéne, később meg az volt a gond, hogy amit mutattam, azt rossz helyen csinálta, és úgy voltam vele, hogy nekem nincs energiám tanítgatni. Valamint az elején azt hitte, hogy minden nőnek hüvelyi orgazmusa van (nekem meg olyan nincs), ego kérdést csinált az egészből, hogy "biztos jó a mérete?" és hogy egyáltalán én élvezem-e a szexet vele. Tehát még ezt is el kellett neki magyarázni, hogy valójában a nők hogyan működnek, hogy a többségnek egyáltalán nincs hüvelyi elélvezése. A tanítgatás csökkentette az izgatottságom a szex iránt (és a rossz nyelvtechnikája is mély nyomot hagyott bennem, mert akármikor lenyúlok, eszembejut, és összerezzenek). Kb 3 hete, mikor utoljára találkoztunk (kifejtem miért), már akkor is azt mondtam, hogy épp megvan, mert nem volt kedvem szexelni. Olyan is előfordul, hogy felizgat, fogdos, aztán pedig valami másik dologhoz fog hozzá. Ami nagyon zavaró, mert az exemmel, ha elkezdtük fogdosni egymást, akkor a végén szex is volt.

Megfigyelésem az is, hogy túl durva velem, és nem veszi figyelembe a kéréseimet. Ha együtt alszunk, reggel mindig mogorva vagyok, ő pedig magához/ra húz az ágyon, szorosan ölelget annyira, hogy kb a csontjaim ropognak, és ez a fajta törődés nagyon nem esik jól, mikor a szemem sem birom kinyitni, vagy félig alszok, ő pedig összevissza húzogat az ágyon, és szorongat. Rászóltam, hogy reggelente csak óvatosan ölelgessen, nem kell nyúzni engem, aminek az lett a vége, hogy kelés után magamra hagy a szobában és lemegy a szüleihez beszélgetni. Ebből a gondból ugorhatunk is a másikba, mert a kapcsolat korai szakaszán, mikor még először jártam nála, az történt, hogy sokszor egyedül hagyott a szobájában, mert neki fontosabb volt, hogy elmenjen 1 órát futni. Volt olyan is, hogy sielésből jött haza, felvett engem útközben, aztán otthon lerakott, ő pedig elment kocsit mosni. Nagyon rosszul esik, hogy friss kapcsolatban ő úgy viselkedik, mintha már évek óta egymás mellett élnénk.

Mindenben különbözik a véleményünk, nem ugyanazokat a dolgokat szeretjük, nem ugyanaz az életstílusunk. Illetve most a karantén ideje alatt úgy érzem, hogy kiszerettem belőle(azért találkoztunk már 3 hete, mert én hazautaztam, és határzár áll fent jelenleg is). Egyáltalán nem vagyok már izgatott, ha üzenetet is ír, olyan semmitmondóak a beszélgetéseink, ha küld képet, akkor sem érzek már vonzalmat (külsőről eszembejut, hogy igénytelen volt, amikor találkoztunk, mindig korpás és zsíros, szagos volt a haja, és fél nap után saját magamon éreztem ilyen szörnyű,"zsíros" szagot, és a nemiszervét sem borotválta). Mostanában le is fogyott, ez sem kifejezetten tetszik nekem, mert nem érzek biztonságot, ha egy ilyen vékony fiút megölelek, mert olyan törékeny, sokkal jobban tetszenek a kicsit pocakosabb pasik. Tehát most már olyan állasponton vagyok, hogy se külsőleg, se belsőleg nem felel meg. Illetve a karantén idején olyan gyerekes lett a viselkedése, mindent a szájába kell rágnom, másrészt nem tartom jó dolognak azt, hogy naponta kimegy a szabadba eddzeni, illetve bevásárolni családtaggal megy. És panaszkodik nekem, hogy ő megöli magát, ha 2 hétig is bent kell maradnia, meg neki muszáj kimennie a szabadba. Meg még pluszban ilyenekkel is untat, hogy nem tudja, hogy valaha fogjuk-e még látni egymást, meg lehet mire az egyetemre megyek megint, addigra már ő meghal. Ez is eléggé kiábrándító dolog.

Szóval felmerül bennetek a kérdés, hogy ha egy regényt tudtam írni a problémákról, és kiszerettem belőle, akkor miért nem szakítok. Az egyik gond, hogy januárban volt egy bőrproblémám, és az apukáján keresztül sikerült kapcsolatba kerülnöm bőrgyógyásszal, és ki is fizette mindkettőnknek, mivel a barátom is jött velem vizsgálatra, és egész nagy összeget fizetett (20ezer a 2 személyre). Persze én előtte is ki szerettem volna fizetni a saját részem, de nem engedték, ezért alakult így, és nagyon szégyellem magam, hogy a szülei költöttek rám, aztán én meg hálátlanul dobom a pasit. Illetve az miatt sem szeretnék még szakítani, mert nagyon érzékeny, és nem akarom megbántani, tudom róla, hogy ő nagyon szerelmes, és összetörne.

Ti mit tennétek a helyemben? Nem látok már jövőt ennek a kapcsolatnak, de nagyon kínos lenne a szakítás, nem tudom még meddig húzhatom, de felőlem olyan erőltetett az egész.

Ő 22, én 19/L.