Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
8 év után szakítottunk. Lehet ebből még valami?
Sziasztok!
Alig egy hónappal ezelőtt szakítottunk a párommal, akivel már 8 éve jártunk együtt. Tipikus diákszerelemnek indult a minék, a középiskola utolsó évében jöttünk össze, és azóta is együtt voltunk. Jelenleg 25 és 26 évesek vagyunk.
A kapcsolatunk az utóbbi időben nem volt a legharmonikusabb, mert nekem már az összeköltözés, később házasság, család témán járt az eszem, többször szóba is hoztam, de ő még hallani sem akart erről. Én tisztáztam, hogy nem azonnal kívánok családot alapítani, de jó lenne tudni, hogy mégis mire számíthatok az elkövetkezendő években, de ő saját részéről nem tudott erre választ adni. A következő pár hónapban észrevehetően bezárkózott, és szép lassan eltávolodott tőlem, végül februárban szakított velem, arra hivatkozva, hogy úgy érzi, már nem szeret. A múlt héten találkoztunk, hogy visszaadjuk egymás cuccait, beszéltünk is pár szót, azt is mondta, hogy hiányzom neki, és pár étintésből, nézésből, mondatból úgy éreztem, ő is érez még valamit.
Ezen kívül nem keresem őt, próbálom kizárni az életemből, de míg egyik pillanatban arra gondolok, hogy örülnöm kéne, hogy még most kiderült, hogy nem egyre vágyunk, hisz még fiatal vagyok, van időm, a másikban bőgök mint egy baba, hogy csak ő kell, és miért nem szeret már. Én nagyon szeretem továbbra is, és remélem, hogy benne is átbillen valami.
Szerintetek van még erre esély?
(Tudom, nem sokat számít, de az instán és a facebookon pl. még mindig a közös képünk a profilképe, nem vette le azt sem, hogy kapcsolatban van.)
Előre is köszi a válaszokat!
25/N
válasza: válasza:
válasza:Nekem is diakszerelemkent kezdődött anno, 8 és fél évig tartott, 27 voltam, mikor vége lett. De! Mi amint tudtunk osszekoltoztunk, először anyukajahoz, és amint tudtunk albiba. És ez nem is volt kérdés. Egyértelműen csak arra vágytunk mindketten, hogy együtt legyünk.
Nem is értem, hogy birtatok eddig, hogy nem haladtatok eddig semerre.
Hidd el lesz majd, aki igazán téged akar! Az nem ilyen.
Talán ő még nem nőtt fel...
válasza: válasza:8 év alatt nem költöztetek össze, ez már mutatja, hogy bár hosszú volt, nem gondolta az egyik fél elég komolyan.
Persze, hogy hiányzol neki és ő is neked. Ennyi évet nem lehet kitörölni. Megpróbálhattok barátok maradni.
A kapcsolatot most nem erőltetném. Fél év múlva ha még mindig szeretnéd, talán megpróbálhatod.
válasza:Megszoktátok a másik stílusát jelenlétét, hülyeségeit, jó tulajdonságait, (de ezt nem csak 8 év alatt lehet), hozzászoktál ez a lényeg.
Ez a ..."van e még esély" ezzel az emberek heteket, hónapokat éveket csesznek el az életükből. Kárbavész ezaz időszak míg rájön, hogy nem lesz semmi.
Köszi mindenkinek a válaszokat!
Sejtettem, hogy az negatív irányba billenti a mérleget, hogy nem költöztünk eddig össze. Talán pár mondatban árnyalnám ezt a részt is. Az sosem volt opció, hogy hozzánk költözzön, mert anyám nem egyezett bele, így a kapcsolatunk első öt évében ő kollégista volt. Engem a középiskola után nem vettek fel rögtön egyetemre (orvosi, nem volt meg a kellő pontom az állami képzésre), így egy évet dolgoztam, majd a következő évben újra felvételiztem. Az egyetemi évek alatt nem dolgoztam, de azon túl, hogy itthon lakhattam, semmilyen anyagi támogatást nem kaptam a szüleimtől, ezért az egy év alatt spórolt pénzemből, és az ösztöndíjamból éltem. Ebből nem futotta volna albérletre. Ő, mióta befejezte a sulit, egy barátja lakásán él, ahol nagyon jutányos áron bérel szobát. Az ő fizetése egymagában nem lett volna elegendő ahhoz, hogy negem is eltartson, és ezt nem is vártam volna el tőle. Mivel most májusban diplomázom, ezért kezdtem el pedzegetni az összeköltözést, stb, mivel most már mindketten rendelkeznénk normális önálló keresettel, így megengedhetnénk magunknak egy közös otthont.
Ettől függetlenül sokszor időztünk egymásnál, csak a konkrét összebútorozás váratott még magára.
válasza:#6-os, 8-as köszi nektek is!
Józanabb pillanataimban érzem, hogy csak áltatom magam, és hiú ábrándokat kergetek, de annyira nehezemre esik őt elengedni, mert én még őszintén szeretem őt. Valahogy hihetetlennek tűnik, hogy csak én vágytam arra, hogy a következő szintre lépjen a kapcsolatunk, ő viszont nem, sőt nem is szeret már.
válasza:Azt gondolom, hogy fiatalabb korban, tinikortól sokáig el lehet húzni valakivel, egyrészt mert még minden új, minden lépés új tapasztalat, ismeretlen, nem tudjátok, mennyire bizonytalan a másik, de nem is gondoltok bele hatalmas mértékben, még él bennetek egy idealista naivitás. Amikor elkezdted hangoztatni, hogy te mit akarsz a közeljövőben, akkor viszont a másik nyakán elkezdett szorulni a hurok. Szerintem tudta ő régóta, hogy esze ágába nincs családot alapítani mostanság. Persze, hogy nem fogja rögtön azt mondani, amikor felveted a vágyaid, hogy bocsi, de nem akarok veled semmit, szakítsunk most, csak terel, inkább még illedelmesen vár kicsit. Szerintem, évek óta benne volt a fejében, hogy még nem élte ki magát, nem csajozott eleget, mert ez a reális, hogy ennek a hiánya nagy súllyal nehezedik rá. Sajnálom, de azt látja maga körül az ember, hogy mekkora szórakozás körbe kavarni jópár emberrel fiatalon, ha a közvetlen környezetek nem is kifejezetten ilyen, akkor is minden nap ott tombol az interneten, "Fedezd fel magad", "mennyit éltél eddig életedben?" stb. giccses oravecznórás propagandközhelyek formájában. Én már ezt is várom a mai 25 körüli pároktól akik 6-8 éve együtt vannak, hogy úgyis szétmennek. Vagy a 20as éveik közepén, vagy ha kevésbé proaktívak, majd amikor a gyerek 2-3 éves... Számtalan ilyen esetről hallani, igazából már nem is figyelem, annyira "evidens". Bocsánat, ezek az én meglátásaim. Nem sok értelmét látom ígyhát fiatalon házasodni.
Szerintem ki kellene élnie magát a pasinak, ezért lépett le, neked is jó lehetne valami hasonló. Persze, hogy fáj neki is a veszteség, hiszen elvesztett egy jó embert maga mellől, illetve a megszokás vesztesége is elég erős. Meg az ismeretlentől mindig félünk.. Ettől még eléggé mást akart, ha pasi létére (haradik fél nélkül) rá tudta venni magát a szakításra (pasik általában kényelmesebbek és kevésbé szakítanak érzelmi kihűlés alapon, mert jó, hogy van mellettük valaki.. max ha jön egy nagy szerelem, és muszáj, akkor dobbantanak). Szerintem nézz körül te is a világban. Majd, ha kigyászoltad magad.
Aztán, persze, lehet idővel azt tapasztalja a drága, hogy mégsem megy csettintésre a nőfalás, kényelmesebb lenne a biztos heti szex és megpróbál visszatérni a jólismert csárdába (oké oké, biztos érzelmek is lesznek még ott). Hát... majd meglátjátok, jó e nektek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!