Mit kellett volna még tennem? 25N

Leginkább most férfiak szemszögéből érdekelnének válaszok. Röviden le írom a storyt.

3 és fél év kapcsolat lett kukába dobva, leginkább egy olyan dolog miatt, amiben ő hazudott.

Neki van egy gyereke már, én természetesen elfogadtam, bár ha fájt is a dolog hogy nem velem fogja először megélni ezt a dolgot, vagy hogy nem én vagyok nála első helyen stb.. Elfogadtam, és szeretem a kicsit, és ő is engem.

Nos apuka, nem nagyon foglalkozik a gyerekkel általában ha nálunk volt akkor én voltam vele, hiába volt otthon, a telefon az fontosabb volt mindig.

De a lényeg leginkább az, hogy igazából ezért a kapcsolatért úgy érzem, csak én harcoltam. Bár az igaz, hogy féltékeny voltam, mert többször is okot adott rá, és sajnos nagyon nehezen tudtam ezeket a dolgokat magunk mögött hagyni, így tehát sokszor előjött a múlt. Amit mindig leveszekedtünk, de valahogy mindig kibékültünk.

Én elhiszem hogy ez hosszú távon elviselhetetlen...

De a szakitasunk oka most nem ez, hanem az, hogy hazudott nekem egy nővel kapcsolatosan amiből nekem az jött le hogy megcsalt...

Mivel ezt nem akartam 100%ra rá mondani, ezért a veszekedésünk után pár napra rá, én akartam kibékülni. Annak ellenére hogy bebizonyosodott hogy hazudott.

Erre az a pofon ért, hogy neki ilyen nő nem kell, mert hogy én egy nulla vagyok, az élethez nem úgy állok ahogy kéne, stb.

Érti ezt arra, hogy elmegy a pénzem minden hónapban szinte. Anyukámat én tartom el, beteg, kevés a nyugdíja. Számlákat fizetek, vásárolok a konyhára és néha veszek magamnak ruhát de ez ritkán fordul elő.

És a probléma az, hogy nem tudok félre tenni.

Nem fényezem magam, hiszen mondtam hogy igen féltékeny voltam és sokszor mondogattam a múltat. De mindig a kedvében jártam, bármit kért megkapta. El néztem neki egy csomó dolgot, nagyon szerettem őt. És most ezt kapom.

Ha bele gondolok szinte én soha nem voltam boldog ebben a kapcsolatban, de mégis annyira fáj...

Más férfira rá sem néztem amíg együtt voltunk, akkor sem ha épp össze voltunk veszve, nekem tényleg ő volt a nagybetűs férfi.

Mit gondoltok erről? Talán kapok rá értelmes magyarázatot egy férfi szemszögéből. Vele képtelenség beszélgetni erről, sőt mindenről mert szóba sem áll velem. És annyi de annyi kérdés van bennem. Tudom, egy nő mindig másképp gondolkodik...