Emiatt szakítanom kéne?

A kérdést azért teszem ki, mert az első barátnőmről van szó. Így nem tudom, hogy túl reagálom a dolgokat vagy éppen nem veszem elég komolyan a "hibákat" mert még nem tudom mit lehet elérni egy párkapcsolatban.

Már picivel 1 éve együtt vagyunk, már a két oldalról a barátok ismerik egymást hallásból és látásból. Az ő barátai befogadtak ahogy az én barátaim is a barátnőmet.

A család mindkét félről maximálisan tudja mi a helyzet, annyira hogy az ünnepeket már egymás családainál töltjük.

Úgy érzem, hogy ha most nem állítom le a dolgokat akkor ebből házasság, gyerekek és örökké tartó kapcsolat lesz.

Ami picit megijeszt.

Nem akarok szakítani, csak van pár dolog ami miatt nem hiszem hogy ő az abszolút tökéletes nő számomra, viszont attól is tartok hogy ha véget vegnék a dolgoknak nem találnék jobb partnert soha sem.

A fő probléma, hogy picit túlságosan sok a dráma. Elég erősen féltékeny és rengeteg esetben papucsként kell viselkednem, hogy túl lendűljünk vitapontokon.

Pl.: Közösségi oldalkon nézi, hogy kiket követek és 1 hónapban sokkal többször kattint rá az exeim profiljaira, csak hogy megnézze likeolome-e a posztjaikat mint én az elmúlt 1 évben.

A másik hogy kinézetre nagyon szép, de nem az esetem. Vagyis szexuálisan vonzódok hozzá és szeretem a külsejét, de nem ilyen külső adottságokkal rendekező nők az eseteim. Így sokszor azt veszem észre, hogy más nőket bámulok akik az eseteim.

(Nincs elhízva. Itt inkább arc csontozatra, magasság és egyébb olyan dologról beszélek ami nem változtatható)

Plusz ami a fenti féltékenységet is talán egy picit megmagarázza, hogy bipoláris személyiség zavara van vagy valami ilyesmi, ami szintén megijeszt hogy lehet jelenelg minden tökéletes, de 20 év mulva, közös házzal, gyerekekkel biztosan mellette akarok lenni amikor rosszabodhat az állapota és emiatt lehet én leszek tipikusan az a férfi aki alkoholistává vállik a felesége mellett.