Bizonytalan vagyok a szakitásban mit tegyek?

20 éves lány vagyok. A barátom 21 éves. Picivel több mint 1 éve vagyunk együtt. Fél év után hozzánk költözött, otthagyta az egyetemet és anyám éllettársa beszervezte a munkahelyére. Azóta 2 munkatársa megváltoztatta. Már nem olyan mint volt. Úgymond kiskirály a cégnél. Eleinte lejárt kondiba, ígérte is mindig hogy mozogni fog mert milyen jól esik neki.

Tavaly december óta nem jár, mostanában meg levelezőn tanul és azért nem jár mert nincs ideje. Valójában lenne. Június 1-jén költöztünk össze, akkor mentem el én is a családi fészekből. Most már korainak érzem és nagyon megbántam. Sajnos én diákmunkát dolgozok mivel jövőre fogok vizsgázni tavasszal egy felnőtt képzésen. Az ő pénzén élünk, és abból amit én kapok.

Az utóbbi időben mindenért elkezdett engem okolni. Sokszor úgy bántott meg, hogy észre se vette és utólag se esett le neki. Az elmúlt napokban minden nap belém kötött. Minden nap sírtam miatta, nem érdekelte, minden nap engem okolt. Nagynehezen tegnap megtudtuk beszélni ezt.

Azonban úgy érzem nincs kedvem vele lenni.

Ma reggel puszit se akartam adni neki, egyszerűen nem érzem úgy hogy kellett volna. Most is sírok, felemészt ez a bizonytalanság. Nyáron már az elköltözésünkkor hazamentem 1x, minden cuccommal mert nem tudtam megszokni azt, hogy ki repültem, hiányzott a család, a barátaim.

Most is már tegnap óta vacilálok, hogy mit tegyek. Menjek, vagy ne menjek.

Nekem baj hogy szerencsejátékozik is. Sajnos a cégnél rávették a tipp mix nevű játékra. Emiatt is sok vitánk volt. Volt olyan is amikor inkognito módban nézte a telefonján. Én csak aggódtam és féltettem, nem akartam hogy a rabja legyen de ő ezt nem értette és szerinte rendben van

Havi 2ezer vagy 5ezer forintot eljátszania.szerinte 5ezer emiatt semmi. Szerintem igenis nagy pénz.

Az egyik ismerősöm azt mondta mire várok, ez egy bántalmazó kapcsolat. Mindenért engem okol. Én adtam a barátomnak egy utolsó esélyt. Mondtam neki, hogyha mégegyszer ez elofordul én elmegyek. Annyit mondott hogy akkor szívem joga, ő jobban fog koncentrálni a teendőire, és előbb utóbb majd túllép ezen mert mindenen túl lehet és mindent túllehet élni, és akkor tudná hogy az ő hibája volt.

Ez a válasza is furcsa volt nekem. Sok mindenről nem tudok, mi történik vele, mi újság a munkahelyén mert nem mondja el. De sokszor mondta már hogy én beképzelem azt hogy ő szerencsejátékozik és magammal hitetem ezt el, számolni se tudok, fejezzem be a butaságaimat, hagyjál békén.

Tudom, lehet nem kellene ezen gondolkodni ennyit. De mikor nyáron hazamentem akkor visszafutottam hozzá. Mert annyira furdalt a lelkiismeret és annyira megbántam. Örülnék ha pár jó szóval kapnék tanácsot. Keresztanyám azt mondta mire várok.

Lépjek. Mert soha nem fog változni, már 3x ígérte meg.