Hogyan tegyem túl magam rajta, ha én szakítottam vele?

28/L vagyok. Én is kb. hasonló helyzetbe vagyok. Szenvedek, mióta 2 hete szakítottunk... Mi 19 hónapot voltunk együtt és ő mondta ki a nemet. Sajnos elég csúnyán ért nálunk véget ez az egész. Én is azt éreztem, hogy a családja nem igazán szeret vagy nem tudtam beilleszkedni teljesen abba a körbe. Sokszor meg is jegyezte, hogy látja, hogy feszélyezve érzem magam náluk, stb. Most nagyon unatkozom, sírhatnékom van nekem is néha, de próbálok erős maradni és a jövőre koncentrálni. 1-2 hét múlva már szeretnék újra randizgatni, ismerkedni, bár félek az újabb csalódástól. Meg ha megint ugyanez eljátszódna idegileg tönkremennék. Nem is tudom, hogy egyáltalán erőltetnem kellene-e nekem a társkeresést, de a szüleim mindenképpen ragaszkodnak hozzá meg ahhoz, hogy legyen majd legalább egy gyerekem.

Szerintem élj a hobbijaidnak, beszélgess a barátokkal, családtagokkal, mozdulj ki otthonról. Nem tudhatod hol találsz rá majd az "igazira"...

Sehogy, adj időt magadnak.(én csak neten írogattam egy csajjal mégis 4 hét után is még mindig hiányzik de előbb utóbb el fog múlni) Szerintem jó ötlet lenne véglegese elbúcsúzni tőle, mert ez hogy még beszélgettek nekem inkább önkínzásnak hangzik, mintsem valami olyannak ami segítene továbblépni.

(A párod anyukája miért kéne szeressen? A párodon kell azt érezd, hogy melletted áll, mert vele készülsz közös életre nem az anyjával.)