Hogy lehet felállni ebből?

Ne sajnakd ennyire magad.

Ennyi, az élet megy tovább.

Nem te vagy az első, és nem is az utolsó, aki "szakít".

Bőgd ki magad, gyászold meg a kapcsolatot, de aztán hagyd abba az önsajnálatot. Ez "csak" egy kapcsolat volt. Nincs világvége.

Azt nem te döntöd el, hogy mit érzel. Azt viszont igen, hogy mit csinálsz. Foglald le magad! Menj kirándulni, futni, tett rendbe a kertet, takarítsd ki a házat, keress hobbit, szedjél hangyát. Falun is le tudod vezetni az energiát. Az a lényeg, hogy gyorsabban telken az idő, mert más úgyse segít.

A falun kívül is lehet ám mozogni! Van busz, vonat, másik város, lehet menni barátokat szerezni!

27 évesen váltam el a férjemtől 5 év után.

Utáltam mindent és mindenkit, nem láttam a jövőt.

3 hónapig sajnáltam magam, (Szerintem erre szükség van és természetes), aztán ahogy a gyászfolyamatokban is, az ember tovább lép. És milyen jól tettem, hogy magamra szóltam! 2 hónappal később megismerkedtem valakivel az interneten, teljesen véletlenül, és 10 éve boldogok vagyunk együtt.

Éld meg, tartsd meg a szépet, ismerd fel, mi ment félre, de ne maradj benne! El kell engedni, és akkor is tovább kell lépni, ha fáj. Néha annyira, hogy az ember levegőt is alig kap, de nekem segített a gondolat, hogy az életben is vannak évszakok. Talán most tél van, de el fog múlni!

Szintén 27 évesen váltam, 10 évet töltöttünk együtt.Őszintén? Nekem nem hiányzott, mire oda kerültünk, hogy a válás mellett döntöttem már rég tele volt a bakancsom az egésszel. De jól írják.Tartsd meg a szép emlékeket, gyászold meg a kapcsolatod és állj fel, húzd ki a derekad és menj tovább.Nem vagy öreg, bőven van időd megtalálni azt akivel majd boldogan tervezed a jövőd és meg is éled mindazt amit szeretnél.Az exed nem ez az ember volt.

Ne sajnáld magad túl sokáig.Nem éri meg, sok minden elmehet melletted ,ha elbújsz!