A 40 év körüli egyedülálló, értékes nőkhöz szeretnék szólni. Ti hogyan viselitek a sokadik szerelmi csalódást? Mit tesztek annak érdekében, hogy talpra álljatok és csiszoljatok a megtépázott önértékeléseteken?

Nincsenek csalódásaim,mert nem ismerkedek :) Nagyon nem is járok sehova munkán kívül.Már nem tudok olyan szerelmes lenni mint régebben,sírni se szoktam.És nem tetszik meg hipp-hoppra senki,ezt is észrevettem,most már nézem a belső értékeket,ahhoz meg hosszabb ismerkedés kell.

Nekem egy a lényeg,a legfontosabb.Hogy ne legyek ráutalva senkire,így vagy úgy el tudjam magam tartani egyedül.Egyébként én egyedül tök jól elvagyok.Senki nem dumál bele mit csináljak,akkor főzök-takarítok,stb. amikor kedvem van hozzá,illetve egyedül jobban szeretek aludni.

Ja,és nem varázsolgatok magamból semmit,ha olyan napom van hogy negatív a kisugárzásom,akkor ez van,pont nem érdekel ki mit gondol,nem akarok megfelelni senkinek.

5 éve ért véget az utolsó kapcsolatom egy extra bizalmatlannal fazonnal.Sajnos hiába voltam szerelmes belé, semmit sem ért, ha mindig csak a hibáimat kereste.Ez töltötte ki az egész napját, és marhára boldog volt, ha talált és kötözködhetett velem.A pozitív dolgokat egyáltalán nem vette észre bennem, mert nem is akarta.Kellett egy kevés idő amíg felismertem, hogy ez az egész zsákutca.Egyedül nem tudok fenntartani egy kétszemélyes kapcsolatot.Szerencsére nem volt hosszú a kapcsolat, de amíg tartott, az idegrendszeremet, bizalmamat rendesen megtépázta.Kiléptem belőle, és jó ideig nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben.

Nekem az idő múlása nagyon sokat segített a felépülésben.Nem egyik napról a másikra jöttem helyre.Rengeteg gondolkodás van mögöttem.

Eredménye:megtanultam egyedül is élvezni az életet, és mára a szabadságom, függetlenségem többet ér mint egy párkapcsolat.És elég önzővé, kényelmessé váltam ahhoz, hogy ezt a nyugalmat már nem adom fel senki miatt.45 éves leszek hamarosan, a hátralévő éveimet nem fogom elpazarolni egy ellenkező nemű emberre sem.Szerencsémre a szex sem hiányzik kibírhatatlan módon, így ez sem motivál egy kapcsolat kialakítására.Bezárkóztam, ez tény.De nekem ez nem rossz és nem is teher.Egy párkapcsolat, azzal együtt járó viták már terhesek lennének.Nem könnyű az élet más terülten sem, de legalább ezen a téren nyugalomban élhetek.Kevés megbízható, őszinte embert ismerek, ellenkezőjét viszont rengeteget.Inkább megöregszem egyedül, de nyugodtan.Ha lesz módom rá a halálos ágyamon, akkor erre az időszakra szívesebben emlékszem majd vissza, mint a férfiakkal való nyűglődésre.

Gondolom meglesz itt a negatív vélemény az írásomról, de nekem ez már nem számít.Egy a lényeg, hogy nekem jó legyen.A többiek nem érdekelnek.

Egy pszichológus egyetlen alkalommal nem tud csodát tenni. Terápia jó lenne, ha van rá pénzed. Olvashatsz önismereti könyveket, bár ezekkel annyi a baj, hogy ha nem alkalmazod a bennük leírt gyakorlatokat, akkor közhelyesnek tűnnek, bólogatsz majd, amikor olvasod, hogy hát tényleg ez a baj....majd marad minden a régiben. Ha nem TESZEL érte, nem lesz jobb.

Én 42 éves vagyok, 5 éve váltam el. Nincsenek szerelmi csalódásaim mert nem ugrálok bele kapcsolatokba megalapozatlanul. A házasságomat sem ítélem kudarcnak vagy elvesztegetett éveknek. Igen, most már látom, hogy hamarabb kellett volna kiszállnom, de mégis rengeteget tanultam ebből a kapcsolatból, no és itt van a gyerekem is.

Alapvetően jól elvagyok egyedül. Néha hiányzik az intimitás, szex, szerelem.... volt is pár randim, de nem lett belőlük semmi. Én nem vagyok kétségbeesett. Pont azért mert szeretem és értékelem magam és jól elvagyok magammal. A férfiak véleménye ezen nem változtat semmit. Kevésnek jövök be kapcsolatra, a volt férjemmel kölcsönös, nagy szerelem volt, mégis vége lett. Nem tudom, lesz- e még valaki, mert néha hiányzik. De nem sírom tele a kispárnámat. Szexre sokan akarnának, de az meg nem vonz, hogy érzelmek nélkül csináljam. Majd meglátjuk, mi lesz.

De ha egy jó tanácsot elfogadsz: a férfiak véleménye nem számít. Ha egy kapcsolatban rosszul bánik veled, az róla állít ki bizonyítványt, nem rólad. De ha hagyod rendszeresen, akkor gondolkodj el rajta.

12-es, 13-as ( a felsorolás a teljesség igénye nélkül történt) olyan szépen megfogalmaztátok az én gondolataimat is. Jó volt olvasni.

Amit még fontosnak tartok- bár lehet, hogy már írták- az önfejlesztést.

Ne repüljenek el az évek, úgy, hogy csak azon mélázzunk, hogy mi, miért nem jött össze.

Tanulni kell, utazni, élni a lehetőséggel, nem szabad önsajnálatba zuhanni.

Ha visszatekintessz az életedre, elmondhasd, hogy amit lehetett, kihoztál belőle!