Életed eddigi leghosszabb kapcsolatának miért lett vége?

#2

:D

Még nem lett vége, valószínűleg már nem is lesz soha, amíg egyikőnk nem távozik a tudjuk hova.

De sokszor táncoltunk a szakadék szélén talán, legalábbis olyankor azt gondolja az ember, hogy na ne, ennyit és ne tovább, de aztán valahogyan mindig rendeződnek a sorok, de ehhez két ember kell.

Röviden:

Mindkettönknek teljes egeszeben egyeztek a tàvlati valodi celjai, ö is en is nehezen talaltunk magunkhoz hasonlo celokkal rendelkezöt szoval mindketten megjàrtuk màr a hadak utjàt mondhatni, felsült kapcsolatokkal.

Csak eppen volt az a bökkenö hogy a celjaink egyeztek ugyan csak a személyisegeink nem (ö feltekeny tipus en meg pont önbizalomhianyos akinek pont nem kritikara hanem erösitesre lenne szüksege), foggal körömmel probaltunk vàltozni egymashoz meg stb, de igazabol kioltottuk egymast, nekem az önbizalmam csak csökkent mégjobban, ö meg egyre kevèsbé tisztelt màs nöket lesegetett miközben engem csodorban jàratott màr joforman.

Viszont azt az àlmot illuziot egyikünk sem tudta elengedni soha a közös cèlokat es nem feledte egyikünk sem a sok korabbi bukäsokat. Igy töretlenül huztuk mint a rètestèsztàt a kapcsolatot.

A vége az lett hogy en ugy vagyok vele ha tudtam volna elöre hogy ebböl is szakitas lesz bele sem mentem volna, ö pedig ugy van vele ha elöre tudta volna is, akkor is belement volna.

Ami leforditva: ö kapott is vmit a kapcsolattol amiert megérte. En pedig csak tanultam belöle. Ami jot tett ugyan, de nekem nem pofonokra volt szüksegem ahhoz az elettöl hogy tanuljak. Mashogy is lehet fejlödni nem csak pofontol ami amugy sem hianyzott mint ujabb.

3 év 1 hónapig tartott. Én voltam a szakító fél, nem akartam folytatni, új esélyt adni. Azért lett vége, mert sokat veszekedtünk, rossz volt vele "csak úgy beszélgetni", mert nem volt egy izgalmas kommunikációs partner. Nem igazán szerette a szexet, nem tudtunk normálisan csókolózni. Terveink se annyira egyeztek pl. a távoli jövőben lehetséges gyermekvállalás terén. Családjával se volt annyira könnyű lógnom. Kihűlt végül teljesen a kapcsolat. Már nem szerettem, már nem akartam a kapcsolatot. Rossz kapcsolat volt, rosszul működtünk együtt. Amúgy nem volt rossz forma, ha teszem azt, jó, ez idiótan fog hangzani, de mondjuk ha zombi apokalipszis lenne, és nekem pont vele, mint egyetlen közeli túlélővel kellene lennem, nem bánnám, sőt. Jól járnék. De mondjuk ha most hirtelen vele kellene járnom... A hideg is kiráz a gondolatra. Szakítas után még csomószor álmodtam vele, együtt voltunk, de álmomban is ott volt a fejemben, hogy ez nem stimmel, ez nem oké... Nekünk nem külön kellene lennünk? Persze, mert a valóságban külön voltunk. Mindig szakítani akartam vele álmomban is.

A szakítást sosem bántam meg. Azóta van egy ezerszer jobb kapcsolatom. :) Exem még egyelőre szingli, de remélem talál valaki igazit magának.

gyerek probléma....

Megbeszéltük és tudtuk is, hogy egyikünk sem akar gyereket, még is 4 év után a nő véleménye megváltozott, "ha már ilyen tökéletes minden, akkor még is csak szeretne gyereket"

Hát én viszont továbbra sem.

30N

6,5 éves kapcsolat volt.

Kérdés, hogy a konfliktusok vagy a kapcsolat kihűlése jelentek meg előbb... de ami engem már zavart a végefelé:

- jóval ilyen saját levében fövősebb, langyos szarban tapicskolósabb, motiválatlanabb, otthonülőbb, nihilistább lett a párom, mint régen volt... nem lehetett vele semmilyen programot csinálni (30-as férfiként este 8ra hétköznap irodai munka után már olyan fáradt volt, hogy nem lehetett elmenni vele sehova, de hétvégén sem akart kimozdulni)... de ha otthon maradtunk, sem volt már minőségi az együtt töltött idő

- lecsökkent a szex mennyisége, már nem voltam kielégülve

- olyan dolgaim idegesítették, amik korábban nem, és akadt, hogy ezek miatt nyilvánosan szólt be... én egyszer adtam ezt neki vissza, akkor elmondott mindenféle neveletlen libának

- én sokkal kompromisszumkészebb voltam a kapcsolatban kb. minden téren, mint ő

- volt pár rokonom, akiről minősíthetetlen módon beszélt - és most olyanokról beszélek, akik nem érdemelték meg... a jogos kritika sosem bántott, de az, hogy az unokatesómat, akit kicsit lassú, a "kettyósként" emlegette folyton, az igen