Tudom, hogy vége, de hogy fogadja el?

Szia!

Bármennyire is nehéz most neked, ez a visszautasítás segíteni fog abban, hogy végleg lezárd magadban a dolgokat. A leírásod alapján eddig bőven történtek olyan dolgok, amelyek reménykedésre adtak okot, de most feketén-fehéren kaptál egy végszót.

Egy ideig még biztosan nagyon rossz lesz, de szerintem ez a löket kellett ahhoz, hogy végleg elfelejtsd, és meggyógyulj ebből az egészből. Ha ezen túljutsz, akkor szerintem már nem is fogod ezt az embert akarni többé.

Tapasztalatból beszélek: nekem is volt olyan illető az életemben, aki ugyan nem szeretett (most már tudom), de nem is mondta meg kerek-perec. Ezért az iránta érzett viszonzatlan szerelem nagyobb sebeket ejtett rajtam, mint amikor egy másik emberrel szakításra került a sor.

Szia,

nekem csak 2 hete volt a szakítás, de úgy érzem úgy fogok járni, mint Te. Csak reménykedem, de az agyam tudja, hogy ő nem akarja és kész. Én viszont nem értem az egészet és egyszerűen nem tudom elengedni.

Úgy érzem tennem kéne valamit mert így csak még fogok kattanni. De nincs erőm semmihez, csak ő akarnám és a szakítás reggelén kapott ölelést.

Nem értek semmit.

De tudom és Te is tudod szerintem, el kell engednünk őket.

Kívánom, hogy mielőbb meg tudd tenni Te is és mindenki aki még így van,... én is...