Azok, akiknek játszi könnyedséggel megy az ismerkedés, a lányok/fiúk felszedése, vajon tisztában vannak vele, mekkora kincset tartanak a kezükben?

Én értem mire gondolsz. Kérlek titeket, hogy senki ne sértődjön meg ezen, de sokat gondolkoztam azon, hogy milyen lehet csúnyának lenni. Hiszen azok az emberek is ugyanolyan ideálokkal rendelkeznek, de soha nem érhetik el őket, valószínűleg, hanem muszáj megelégedni a kevesebbel. Még egyszer mondom, hogy ezt nem sértésnek szánom, hanem sokat szoktam elmélkedni azon, hogy mások szemszögéből milyen lehet egy csomó, nekem egyértelmű dolog. Én iszonyú szerencsésnek tartom magam, amiért szép vagyok, és úgy gondolom, hogy egy dekoratív ember előtt EZERSZER szélesebb a lehetőségek skálája. Sehol sem állnak hozzájuk ugyanúgy, mint a kevésbé dekoratívakhoz (legyen az nő vagy férfi). Igyekszem soha nem elszállni, és mindenkivel ugyanúgy viselkedni, és mindemellett hálát adok az égnek, hogy ilyen adottságokkal látott el. Tényleg egyfajta gazdagság ez. Szabadságot és tengernyi lehetőséget jelent az élet nagyon sok területén, még ha nem is igazságos a dolog...

21/L

Utolsó:

Ezt a kérdést máshonnan is lehet nézni. Egy olyan férfi/nő élete, aki után megfordulnak az utcán, és a testi adottságai révén a legtöbb dolgot könnyedén elérheti, nyilván sokkal könnyebbnek látszik - és az is. Ám éppen ezért az ilyen emberek jelentős részének (természetesen nem az összesnek) a személyisége elcsökevényesedik, nem fejlődik ki úgy, mint egy átlagos külsejű valakié.

Mert mi egy tökéletes külsejű ember alapvető élettapasztalata? Megfogalmazódik egy motívum: akarom ezt vagy azt (vagy őt). És valószínűleg egyből meg is kapja, mert ahogy mondtad, az ilyen emberekhez mindenki másképpen áll. És mivel nem kell megküzdenie igazán semmiért, nem is igazán fejlődik a személyisége, az akaratereje, és végső soron megragad egy ilyen ösztönlényi létben, mely a teste által megfogalmazott vágyak azonnali kielégítésében merül ki.

És most nézzük meg az átlagos (vagy egyenesen rossz) külsejű ember élettapasztalatát. Ő is meg akarja kapni amit a jó külsejű. Ő is arra vágyik. De látja azt, hogy neki a puszta akaratnyilvánítása nem elég ahhoz, hogy elérje amire vágyakozik, így rákényszerül, hogy megküzdjön érte. Hogyan küzdhet meg érte? Ha az élet más területein bizonyítja be, hogy rátermett és értékes ember. Keményen dolgozik, elszántan küzd hogy megmutassa, ő is valaki. Ha kitartó, és megvan benne (vagy kifejlődik benne) az akareterő, idővel eléri a célját, és akkor valóban VALAKI lesz. Nem egy üres kirakatbábu, személyiség nélküli kép, hanem egy kiforrott, értékes, határozott ember, aki a saját erejéből éri el amit akar, és olykor nagyszerű dolgokat visz véghez (nem mellesleg a saját munkád gyümölcse mindig jobban esik, mint ami csak az öledbe hullik). És végső soron jobban jár, mint az, aki mindent megkap, anélkül hogy tennie kéne érte, mert azt a valakit jó eséllyel soha semmi nem fogja motiválni, hogy valamit tényleg letegyen az asztalra.

Igazából ezzel a kérdéskörrel foglalkozik a világirodalom tekintélyes része (még ha nem is feltétlen a külső vonatkozásában), és ezeket a dolgokat már sokan sokféleképp leírták előttem. És azt hiszem talán illik ide minden idők egy legbölcsebb írásának záró mondata: "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!" Nem annak az embernek jó lenni, aki kíván valamit, és az azonnal teljesül. Annak jó lenni, aki kíván valamit, aki megküzd érte, és aki végül eléri. Mert ezerszer nagyobb az értéke annak, amit nehézségek árán szerzünk.

Kedves Utolsó!

Egyetértek veled, de nem ilyen abszolút rendszerben. Mint ahogyan le is írtam, én is a dekoratív kategóriába tartozom, és mint minden értelmes ember, naná, hogy ezt ki is használom. De nem vagyok sem üres kirakatbábu, sem pedig személyiség nélküli üres kép. Ezek a dolgok nagyon sok mindenen múlnak - elsősorban a neveltetésen. Engem mindig arra tanítottak, hogy ne üljek a babérjaimon, hanem akarjak minél többet megismerni a világból, és ha elértem valamit arra méltán legyek büszke. Tehát legyen mögötte munka, befektetett energia és értékeljem amim van. Ezerszer különb embernek tartom magam, mint sokakat azok közül, akik mindenért ha kell ha nem, harcolni akarnak velem és ellenségesek az irányomban első megítélés alapján. Esetleg csípőből butának gondolnak, vagy megjegyzéseket tesznek a párommal kapcsolatban. Ezen felül szerintem az egyik legnagyobb emberi érték az érdeklődés. Akit érdekelnek a körülötte lévő dolgok, az megismeri és megszereti azokat. Az érdeklődő ember empatikus a társaival szemben. És a környezet állandó pozitív visszajelzései tesznek olyan magabiztossá, hogy bármibe fejest tudjak ugrani.

Szerintem egyébként a dekoratív megjelenés legnagyobb hátulütője, hogy bár sok mindent elérek, de szakmai körökben (vagy egy egyetemen) nehezebb érvényesülni adott esetben, mert egész egyszerűen nem veszik komolyan az embert. Lehet, hogy a csúnya kis könyvmoly fele annyira nem kompetens, mint én, mégis ő lesz a tanárok kedvence a már ismert sztereotípiák alapján. De ez is akarat kérdése. Én már bizonyítottam a környezetemben, hogy nem csak mutogatni vagyok jó, hanem otthon vagyok a szakterületemen és keményen küzdök a céljaimért.

Úgyhogy kérlek, ne általánosítsunk. Egy szép megjeélenésű ember is lehet ugyanolyan gazdag lelki világú, empatikus és küzdő típus. Ezt nem a külső határozza meg, hanem a lustaságra való hajlam és a szülők.

21/L

Kedves Utolsó!

Nem általánosítottam, oda is írtam zárójelbe, hogy nem mindenkinél igaz ez. Én csak megvilágítottam a kérdést egy másik szemszögből is, hogy rámutassak, egy rosszabb külsejű ember sem lesz feltétlenül kevésbé boldog, vagy ér el kevesebbet az életben, mint egy jó külsejű.

A magabiztossághoz pedig biztosan hozzátesz, ha az ember tisztában van vele, hogy vonzó, ámde ez fordítva is igaz, azt hogy egy ember mennyire vonzó, extrém eseteket leszámítva nagyban befolyásolja, hogy mennyire magabiztos :)