Miért nem kíváncsi rám senki, hogy folyik egy normális beszélgetés?

Ezért mondom, hogy nem merek tippeket adni, mert igazándiból tapasztalatot kellene szerezned. Kicsit úgy érződik, hogy nem is tudod mit szeretnél.

Kapcsolatok sem úgy alakulnak, hogy akkor most direktben meg akarsz ismerni embereket. Hanem a lehetőséget kell megteremteni. Új embereket új szituációkban fogsz találni. Lehet ez munka, tanfolyam, hobbi... vagy manapság a netes ismerkedés.

Van valami közös bennük: ilyen a személyiségük.

Próbálj olyan férfiakkal ismerkedni, akik kiváncsiak rád.

"Tényleg kicsit könnyen elmentem "bárkivel" mert nem akartam abba a hibába esni, hogy beképzelt és túl válogatós vagyok, senki nem elég jó nekem."

Ha könnyen elmentél volna bárkivel, akkor nem csak ugyanolyan emberekbe botlottál volna...

Válaszom során Dr. Keményné Pálffy Katalin írására támaszkodom (1998, NAT 42455) és a Pease házaspár irodalmára, Tony Buzan: A társas intelligencia hatalmára (2004, Magyar Könyvklub).

#1: Valóban lehet hasonlóság a kiszemelt egyénekben. Ha találsz ilyet, akkor rájöhetsz a problémáid okára.

#4: Igaz, a szerepektől tartózkodni kell, mert úgyis lehullanak. Aki nagyon megjátssza magát, sokat mutat magából, az lehet a magas motiváció jele. Ezért javaslom, kedves kérdező, hogy egy kicsit vedd lazábban a problémát, már azzal segítesz, hogyha kihívásnak nevezed!

#6: a Mit tenne Freudban lehet olvasni, hogy a párkapcsolatok legtöbb esetben egy intro- és egy extrovertált ember közt jönnek létre. Igaza van 6-osnak, ez a te személyiségedből adódik. Magasabb a személypercepciód, jobban odafigyelsz, jobb a társas intelligenciád. Ezek jó, pozitív tulajdonságok. Az, hogy ez téged most zavarni kezdett, annak lehetnek lélektani okai. Például az, hogy ambivertálódni akarsz. Hogy erre mi a bizonyíték, az az, hogy te akarnál magadról mondani, de nem hallgatnak meg. Vonzódsz az érdekes és nyílt személyiségek felé? Te ugyanilyen nyíltnak és érdekesnek tartod magad? Akkor vajon miért nem érdeklődnek irántad? Itt az őszinteség a legnagyobb lehetőség, nem a tagadás.

Alternatív kérdésem: azt mondod, hogy minden passzol veled kapcsolatban. Vagyis a párkapcsolati indexed elég magasan van. Akkor lehetséges, hogy diszpozicionálod magad a "nő-férfi piacon". Bár ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok...

Amit még 6-os mond, az az extrovertált ember tipológiai definíciója. Ők a társalgásból, az emberi közelségből tényleg feltöltődnek. Lehet, hogy te egy kis figyelemtől is már rózsaszín felhőket látnál magad körül, csak még annyit sem adnak. Ez az ő "figyelmetlenségük", ha úgy tetszik.

Ez nem egy vita, nem kell az 1/3-2/3 arány, tényleg szükség van a fifty-fiftyre.

Esetleg ilyen fatikus mondatokkal felhívhatod magadra a figyelmed: elmeséljem ezt vagy azt? Ha érdeklődsz, hogy őket érdekli-e, akkor talán máris érdeklődést fogsz tudni előlük is kiváltani. :)

Ez már az asszerció fogalmát is érinti, mert kifejezed, hogy igényed lenne arra, hogy végighallgasson. A passzivitás lehet szintén probléma, 6-os nagyon is segítőkész volt! :)

Introvertált fiú->könyvtár. :D Vicc.

Mindenki tud introvertáltabb lenni, csak lehet, hogy nem akar. Más reakciókkal más eredményt fogsz elérni. A meggyőződés befolyásolja a gondolatod, a gondolat a viselkedést, az a reakciót, az pedig a meggyőződésedet. Ez egy ördögi kör, döntsd el, hol tudsz kitörni belőle!

#8 írta, hogy ez nem egy egyedi dolog. Van ilyen, kicsit tényleg túlreagálod. (itt most elmondanám, hogy 5 évvel vagyok fiatalabb, és velem is már megtörtént ez, egyszerűen asszimetrikus és egyoldalú volt a dolog...)

#9: te valami illuzórikus romantikus regényről beszélsz, apellálva arra, hogy bejön. De ez valami média által adott civilizációs ártalom. (kövezzetek meg, ha tévedek)

#10: igaz, te nem vonzódsz annyira a semelyik véglethez. De van átmenet! Ahhoz már lehet, hogy vonzódsz, csak nem tudatosítottad még!

#12: az introverzió bonyolultabb, nem csak a társaság mellőzése lényeges, az is, hogy ők belülről nyernek energiát, nekik nincs igényük ennyi interakcióra. És nem mindenki esik addikciókba, legalább is nem károsakba. (könyvtáros vicc)

#14 felhívja a figyelmed, hogy ha érdekelnek ezek a témák, akkor lehet fejlődni! Személyiség-fejlődni, ha igény van rá! (Sargent, Emma-Fearon, Tim: Társalgás, 2014, Scolar)

#15: látom, érted a csíziót.

#18 elveti a tudományt. Egy rövid szerelem esetében igaza is lehet, hisz ilyenkor a ráció megáll.

#21: igaz, élmények nélkül nem lesz interakció. Mert az élmény a kontextus a kommunikációban. Ha nincs környezet, akkor ugye, hogy akció sem? :)

#22: annyiban lehet ez igaz, hogy tényleg nem szabad más fórumokra hagyatkozni, mert később már más kontextus (élőbeszéd) máshogy fog befolyásolni egy beszélgetést, sokkal élménydúsabb lesz. Javaslatom, hogy kerüld azokat a fórumokat, ahol eddig sikertelenség jellemezte a tevékenységet, mert a változáshoz neked is változtatnod kell.

#26: ez látatlanba lehet egy téves konzekvencia.

Summa summarum: ezek csak látatlan tippek, egy kapcsolati tanácsadó más tippeket adna egy terápián. :) Amit gondolsz, adaptálsz, amit nem, azt nem. Ha már viszont racionálisan közelítesz meg valamit és érdekel is, akkor kerüld a felületességet és addig mélyedj egy kérdésbe, amíg meg nem oldod a [kihívást]! A rágódás és a mókuskerék-futás haszontalan. Ezt azért mondom, mert szterotípia, hogy a nők ilyenek (hányadik ilyen pasi volt ez). Sok sikert és kitartást, szerintem menni fog! :)